Mert egy nép azt mondta: „Elég volt!”
Érmihályfalván is megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharcról, amely a határon innen szinte az egész Érmelléket átfogta, kiterjed a Partiumra, a Bánságra és Erdélyre is egyaránt. Mint ismert, a megtorlás ugyanolyan kegyetlen, sőt mondhatni kegyetlenebb volt, hisz itt nem csak a román kommunista államhatalom aláaknázása ellen irányult a retorzió. A népi demokratikus rendszer erőszakos megdöntése mellett, az események etnikai színezetet is kaptak, aminek az volt az alapja, hogy Erdélyt vissza akarták csatolni a burzsoá Magyarországhoz.
Az egyházi megemlékezés az Érmihályfalváról elhurcolt és Szamosújváron meggyilkolt Sass Kálmán református lelkipásztor obeliszkje előtt kezdődött, ahol Balázs Kiss Csilla lelkész mondott megemlékező beszédet és imát, a mártírhalált halt 56-os egyházi ember emlékére. Beszédében párhuzamba állította az ötvenes évek ellehetetlenített közéletét a mai idők történéseivel, melynek hitelét, valóságát Márai Sándor verssorával nyomatékosította: „Elég volt!”
Az obeliszknél a helyi református egyház nevében Kovács Zoltán főgondnok és Karászi Lóránd koszorúzott, őket követően a helyi polgári oldal, valamint civilek helyezték el a kegyelet virágait.
A csendes, járvány szabályozta megemlékezést a Himnusz közös eléneklése zárta.
Innen a Szabadság madarához és az „érmihályfalvi csoport” emlékkövéhez járult koszorúzni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács érmelléki szervezete nevében Czeglédi Júlia és Varga István, az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének képviseletében pedig Pap Sándor és Baricz Nánási Ferenc.
S. É.
