Miért tetszik idegeskedni?
Az egyik magánklinika várótermében idős néni vár sorára, laboratóriumi leleteit szorongatva kezében. Mint mondja, a múlthéten már kifizette a drága vizitet, majd másnap a laborvizsgálati tarifákat is. Így a nyugdíjából szinte alig maradt annyi, hogy a felírandó gyógyszereket kiváltsa. Ha szerencséje lesz, a családorvos átírja kompenzáltra. Azonban most tudta csak meg, hogy a leletek értelmezéséért is fizetni kell. Bár az orvos már vizitkor is megmondta, mind a szívritmuszavar, mind a magas vérnyomás, az epebántalmak, valamint a bélrendszeri panaszok is idegalapúak.
Az idős hölgyből tovább folynak a szavak.
A doktor úr azt kérdezte, miért tetszik idegeskedni? Családi problémák? Nem lelkem – mondom én. Az anyagiak. Mert tetszik látni, a napokban is a nyugdíjam huszonöt százalékát itt hagytam konzultációs díjként. A másik harmincat a laboratóriumi vizsgálatok vitték el. Mire ő csak jóságosan mosolygott…
Most kifizetem az újabb vizitdíjat, a megmaradtból talán kifutja a gyógyszer. Igénybe vettem volna én az állami járóbeteg-rendelőt is. De ott csak vár, csak vár az ember és meg sem kérdezik, hova, mire. Ahhoz meg túl idős vagyok már, hogy ezt a kálváriát végigjárjam.
Nem sokkal ezután egy kedves halk szavú nővér beszólítja a nénit a kabinetbe, aki kisvártatva jön is kifelé, kezében a recepttel, majd a pénztárnál kicsengeti a múltkori konzultációs díj egy részét.
Most kevesebbet kellett fizetni – mondja kicsit még örvendezve is, hogy nem kellett kipengetnie a teljes tarifát.
Elnézem az elgyötört szemű aprócska idős hölgyet, meg a rendelés után éppen távozni készülő mosolygós szemű dokit, aki legújabb típusú kocsijával stresszmentesen elhajt.
Jól el lehet szakadva ő is a valóságtól – gondolom – , ha ilyen kérdésekkel traktálja a betegeit. Sokkal emberibb lenne, ha idős betegeiről úgy húzná le az egyhavi nyugdíjat, hogy megkíméli őket ezektől a cinizmus határát feszegető kérdésektől. A mai egészségügy üzletté való lezüllesztését és a kiszolgáltatott betegek kisemmizését hiába körítjük mosollyal, rejtjük halk, kedves szavak mögé, az üzlet attól még üzlet marad.
Sütő Éva
