Idén május óta nem tudjuk, hogyan képes a megye két magyar Supermanje közül a halkabb szavú (a másikat nem kell bemutatni) egyszerre tucatnyi szerepkörben helytállni, jól teljesíteni, a szerepköreivel együtt járó hatalmas felelősséget viselni, egyáltalán jó munkát végezni?
Mi az a fizikai, vagy lelki adottság, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy egyszerre legyen Érsemjénben polgármesterként viselkedő polgármesteri tanácsadó, Biharon ismét csak polgármesteri tanácsadó, Érsemjénben helyi RMDSZ elnök, a megyében ügyvezető alelnök, képviselő a Bihar Megyei Tanácsnál, ezen intézményben a jogi, regionális fejlesztési és határokon átnyúló együttműködésért felelős bizottság tagja, két egyesület és egy alapítvány elnöke, iskolatáska átadó, főzőversenykupa fényező, falunapon felszólaló, szoboravatón beszédet mondó tótumfaktum, volt muzeolúgus, virágkocsi felvezető politikai showman, a Bihari Napló RMDSZ rovatának állandó főszereplője. Hogyan lehetséges az, hogy bár jelenlegi ismereteink szerint a nap mindenkinek 24 órából áll, ez a közpénzből fizetett – és nagyon jól fizetett – ember képes minderre, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy írt ő már verseket, volt már katolikus pap is, igaz mindezt még Supermanné (vagy jedi lovaggá?) válása előtt tette.
Tegyünk kísérletet megválaszolni a rejtélyt. E sorok írójának ezek a lehetséges magyarázatok jutottak eszébe:
1. Borsi Imre Lóránt Rákosi Mátyás és Nicolae Ceausescu eltitkolt szerelemgyereke, egyesítve magában a Kárpátok Géniusza és az úttorők nagy barátja, a búzamezőket szeme sugarával beérlelő kopasz gnóm minden természetfeletti képességét.
2. Borsi Imre Lóránt Markó Béla eltitkolt szerelemgyereke. E mellet szóló érv, hogy versei legalább olyan pocsékak, ellene szól, hogy Borsi nem hasonlít Leninre, és haja is van.
3. Borsi Imre Lóránt egy valójában semmihez sem értő politikai termék, egy mosópor, hüvelygomba krém, vagy akciós vitamin, mindenre is jó univerzális kommunikációs csodalény, tulipánhagymán nevelkedett Új Ember (no, nem krisztusi értelemben) a Homo Universalis Udemeriensis mindenre alkalmas, csereszabatos, sajtóban eladható lufija, a párt mindenhatóságának, mindenhez értésének jótékony atyáskodó képe, egy sajátosan bihari Cosa Nostra jófiúja, akit a keresztapa maga előtt tol, hogy megmutassa emberi arcát. Egy senki, akiből épp most faragnak valakit, hogy aztán majd idővel kérhessenek egy szívességet tőle… Ebben a sajátos pártkáder evolúcióban a mezei magyarnak egy szerep jut: pecsételjen, és persze adójából fizesse meg– és jól fizesse meg – a koherens politikai stratégia, a közösség érdekében történő helyi kormányzás, cselekvés, és az életképes jövőkép hiányát pótoló bohócot. Ez a Borsi jelenség lényege: az RMDSZ szereptévesztésének két lábon járó bizonyítéka, maga a gúnyhatáron átívelő márkizayizmus, a kicsit sárga, kicsit savanyú (de a mienk) bihari karácsonygergelye.
K. Szalárdi István
