Mint a galambok…
„Újra itt van, újra itt van, újra itt van, a nagy csapat!” – helyett újra itt van a cirkusz a népnek: a választási kampány és egy új csapat, ami nem biztos, hogy nagy lesz. A kampány, ami úgy ismétlődik életünkben, mint a névnap, a születésnap és egyéb fontos momentum. A különbség csak annyi, hogy ez az esemény négyévenként esik meg. Négyévenként van szüksége a „választottnak” ránk. Ilyenkor van az, hogy rendezvényeket szerveznek a kedvünkért, mosolyognak, ígérgetnek, elővesznek rég elfeledett szlogeneket, olyanokat, hogy kell, aki kiáll, magyar gyereket magyar iskolába, autonómiát stb., stb. Nem is sorolom, mert csak ismételném a rég elpuffantott közhelyeket.
Szóval, itt a kampány. Mindenki azt állítja, csendes, kimért már-már békés kampány lesz. Néhány régi név eltűnt, újak jelentek meg a listákon, ismeretlenek. Vagyis, úgy ismeretlenek, mint politikusok, vagy annak álcázott pénz és hatalomhajhász üzletemberek. A politikai palettán névtelen nullák. Most őket tolták az előtérbe azok, akik ezután is irányítani fognak a háttérből. Vagy nem. Mert ezeknek az új arcoknak esélyük nincs. Vagy igen. Mert a 21. század harmadik (vagy negyedik, ki, hogy számolja) szabad választásának választópolgára még mindig vak, vagy süket. Vagy mindkettő. Vagy nem akar látni, nem akar változást, mert belesulykolták, hogy a másik fél megoszt, elveszi a szavazatot, a többségiek malmára hajtja a vizet. Ilyeneket és sok egyéb közhelyet is csepegtetnek az amúgy is undorodó őpolgársága fülébe. Ő pedig a jól bevált (?) régire szavaz, ha szavaz, mert ugye mégis, ezeket már ismeri, a másik se lesz jobb, mind egyforma ez. A sokaság, a tömegesen távol maradó pedig valószínűleg Mark Twain híres mondatát tűzi most is zászlajára, miszerint „ha a szabad választásokon bármiben szabadon dönthetnénk, csak nem gondoljátok, hogy megengednék nekünk” és megrögzötten nem megy el most sem szavazni. Nem megy el, mert fél az újtól, fél az újabb csalódástól. Elmennek viszont az öregek, akiknek már nincs újabb két, netán három ciklusra idejük. Ők most szeretnék a változást. Szerencsére az idén nincs ajándékozás, nincs óriásplakát (de van!), nem pénzfüggő a kampány (de igen!). Azért ígérni lehet sokat, széles mosollyal.
Utána pedig mint az a bizonyos galamb, jó magasról…
Farkas László, Nagyvárad
