Mire jó a nép, avagy a leszerelés technikája
A történelem során nem egyszer bebizonyosodott, hogy egy bizonyos társadalmi réteg mindig eszközként szolgál a hatalom, illetve a politikusok kezében, ha konszolidálni kell valamilyen politikai felállást, vagy menteni kell a már kivívott pozíciót. Így volt ez már az ókori világban is, amikor egy-egy beépített hordószónok gerjesztette, uszította a plebszet vagy éppen másfelé kanalizálta az elégedetlenség hangját.
Egy bizonyos réteg mindig kéznél volt, ha bármit törvényesíteni kellett a csúcsvezetésben. Szabadon rendelkeztek vele a hadviselések idején, amikor a dinasztiák érdekeiért és fennmaradásáért küldték hadba, felhasználták forradalmak és forgatókönyvek statisztáiként, politikai érdekek kivitelezésére, egyszóval annyiszor járatták vele a bolondját, ahányszor a hatalom érdeke úgy kívánta.
A jelenkori történelemben sem kell messzire menni, csak a ’89-es, úgynevezett rendszerváltásig, majd az azt követő bányász hadjáratig, mely réteg manipulálásával egy újbolsevik hatalom próbált ismét gyökeret verni egy több évtizedes kommunista diktatúra csinnadrattás megbuktatása után.
Manapság nem egyszer hangoztatjuk, ha a választások idején dőlnének el a hatalmi játszmák, már régen eltörölték volna az egész procedúrát.
Hajlamosak vagyunk el is hinni ezt. De a megállapítás egyáltalán nem helytálló, mert ha a nép tudná, mekkora ereje van, mekkora a hatalma, meglehetősen kevés országban ülne annyi érdek és haszonleső megélhetési politikus kulcsfontosságú beosztásokban.
Ha tudná. De nem tudja, vagy fásultságában nem is akar tudomást venni róla. Pedig manapság is van rá példa, mennyire számít, mennyire sokat jelent és mennyire félnek tőle különböző fórumokon. Az elmúlt időszakban nemegyszer tapasztalhattuk, hogy egyes önkormányzati tisztségviselők még a kis helyi lakossági fórumokat is suttyomban tartanák meg, ha tehetnék, nehogy számon kéressenek a sokéves hazugságok, az elsumákolt pénzek, a felébe-harmadába elvégezett munkák. Az érmelléki településeken volt rá példa , hogy az ilyen fórumok nem voltak idejében meghirdetve, megsajtózva, sőt az értesítőket is csak a kitűzött napon szórták szét. A kis létszámú jelenlétet pedig mindannyiszor azzal magyarázták, hogy a választópolgárt hidegen hagyják a közügyek. Ez így nem igaz, mert amikor az emberek ráéreznek arra, hogy lehet valamit változtatni a pangó vizek állagán, el kezdi őket érdekelni a lehetőség, és mennek „takarítani”. De ha csak az van, hogy ti elmondjátok, mi meg csak kellemetlenkedünk egy sort és úgy néztek ránk, mit örökös kerékkötőkre (ez az örökös címke), hát tudjátok, ki megy vesztegetni veletek az idejét – áll a közösségi oldalak felületein.
Manapság jó néhány választott ember már odáig süllyedt pofátlanságában, hogy kutyába se veszi a közügyek után érdeklődőket, vagy még rosszabb, röhög rajtuk. Sőt olyan is megesett már, hogy „ha ti elmentetek, nem megyünk mi”. Vagy ha elmegyünk, majd jó hosszan elmagyarázzuk nektek a tutit, a beépített „miembereink” meg bőszen helyeselnek, sőt az okvetetlenkedőkbe még bele is fojtják a szót, ha kell. Utána meg jó harsányakat röhögünk a luxus járgányaink között. Csakhogy a plebsz nem felejti az ilyen jó húzásoknak tűnő idióta játszmákat.
Arról nem is szólva, hogy ilyen konjunktúrában, amilyenben most leledzik az „érdekképviselet”, nagy merészség effajta olcsó trükkökhöz nyúlni, mint amilyenek manapság divatba jöttek az amúgy is egyre ritkábban tartott lakossági fórumokon.
Sütő Éva
