Hatalmas vihart kavart – legalábbis a sajtóban, mert a politikusok mindössze a kampánykor szokásos nagyotmondási kényszer számlájára írták – Lajcsi, sőt Ludovic Orban PNL-elnök hétvégi, Székelyföldön tett botrányos kijelentése.
Mit is mondott a PNL-vezér, aki a Hargita megyei szervezetet szándékozta a maga oldalára állítani a szeptemberi tisztújító kongresszusra? Nem többet, s nem kevesebbet, mint azt, hogy a befektetések bevonzásával javítani lehetne a régió gazdasági helyzetén, ami lehetővé tenné román munkavállalók betelepítését, következésképpen – legalábbis Lajcsi, sőt Ludovic szerint – megváltoztatható lenne Székelyföld etnikai összetétele. Mindezek megkönnyítése érdekében beruházásokat ígért a 85 százalékban magyarok által lakott Hargita megyének. Tette ezt azután, hogy beszólt a koalíciós partnernek, az RMDSZ-nek, azzal vádolva meg, hogy szándékosan akadályozta a fejlesztéseket a régióban, hogy magához láncolhassa, s pórázon tarthassa választóit. Mondjuk: ez utóbbiban van némi igazság…
Mindenesetre szokatlan volt Lajcsi, sőt Ludovic kendőzetlen kijelentése, talán ezért borzolta az erdélyi magyar kedélyeket is. Mert egyébként a PNL-elnök által megfogalmazott törekvés – kimondva, kimondatlanul – a román állampolitika egyik, ha nem egyetlen állandója. Olyan, amiről nem beszélnek, hanem teszik. Trianon óta jobb ügyhöz méltó állhatatossággal. Ennek ellenére sem sikerült bedarálniuk a teljes erdélyi magyarságot, bár gerincét megroppantani azért igen.
Nem tudom, a kánikulai hőség, esetleg egyéb lélektani okok kényszerítették román politikustól szokatlan őszinteségi rohamára, de Lajcsi, sőt Ludovic most kimondta azt, amit mások kemény erőfeszítések árán, de nyilvánosan nem vallanak be, legfennebb maguk között.
Az eset, ha másra nem, arra mindenképpen jó, hogy az erdélyi magyar politikumot figyelmeztesse: hol is élünk… Mert a nagy kormányzási erőfeszítések közepette egyesek igencsak hajlamosak megfeledkezni erről.
Szentgyörgyi László/erdelyilevelek.pestisracok.hu
