Műemlékeink becsülete az Érmelléken
A Bihar megyei Székelyhídon a római katolikus templomot Szűz Mária Királynő tiszteletére szentelték fel 1768-ban, a Dietrichstein grófi család jóvoltából. A város első templomát pedig (ez mai református templom) még a Zólyomi család építette egy 13. századbeli ősi Árpád-kori templom romjaira. Szintén a Zólyomiak voltak, akik 1417-ben országos vásártartási jogot is szereztek Zsigmond királytól Székelyhíd városának. Eme vásárt minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, azaz február 2-án tartották meg. Ez a dátum, valamint ennek a templomnak az 1895-ben beolvasztott „Mária” feliratú harangja arra enged következtetni, hogy már a középkori egyház védőszentje is Jézus anyja volt.
A mai római katolikus templomot tehát Dietrichstein János gróf építtette az 1700-as évek második felében (utólag házasság útján, a melléje épített kastéllyal együtt, a Stubenberg grófok kezére került), mely templommal szintén az Istenanya kultuszát vitték tovább. A szép, késeibarokk-kupolás tornyában lakó harangok tehát mintegy 250 esztendeje hívogatják az Úr színe elé a helybéli katolikusokat.
A templomhoz tartozó ősi grófi fészek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány árváinak nyújt menedéket manapság, mely alapítvány az ősi épületet ezáltal mentette meg az enyészettől. Helyreállításának ideje alatt építészeti stílusát gondos odafigyeléssel őrizték meg. Bár a Dietrichsteinek és a Stubenbergek idegenek voltak a lápvidéken, azonban a Berettyó és az Ér folyók nyújtotta lehetőségek mellett a kistáj gazdasági élete fellendült általuk, a földesurak egyéb munkát is biztosítottak az érmelléki magyaroknak a halászaton, a nádkitermelésen, illetve gyékényfonáson kívül.
Nagyjából ezek a történelmi előzményei annak az ügynek, amely az elmúlt években foglalkoztatja – többek között – a székelyhídiakat, na meg a megyei sajtót is. Hisz fellapozva a Bihari Napló négy évvel ezelőtti (2011. március 16–17.) számait, olyan levélváltásra bukkantunk, amelyben Kéri Gáspár lokálpatrióta fogorvos és hagyományőrző számon kéri Csuka József alpolgármestertől a több száz éves pincesoron felelőtlenül végrehajtott átalakításokat, illetve a „B” kategóriájú Dietrichstein-Stubenberg-féle műemléktemplom előtti járda korabeli bazaltköveinek felszedését. Bár a műemlékvédelmi hatóság még idejében leállíttatta az elöljáróság ügybuzgóságát, a köveket később mégis felszedték, és mindössze 60 cm széles „kampányjárdát” építettek a helyére 2012-ben. Annak ellenére, hogy a 2001/422-es sz., műemlékekre vonatkozó törvény előírja, hogy száz méteren belül semmilyen tereprendezésbe nem szabad fogni engedélyeztetés nélkül. Ezt egy kulturális minisztériumi átirat is megerősítette, amelyet a székelyhídi városvezetőség kapott 2014. január 16-án, s amelyre fittyet hányt mind Béres Csaba polgármester, mind Csuka József alpolgármester, beleértve a városi tanácsot is. Az átirat egyébként tartalmazza a felszólítást a korabeli bazaltjárda eredeti állapotának helyreállítására is.
Az átiratot lassan két esztendeje tartja fiókban a városháza, azóta semmi sem változott az ügyben, hacsak annyi nem, hogy a bazaltkövek egy részét a központi turulmadaras emlékmű köré rakták, a régi szép virágágyások helyére, a másik részét a szóbeszéd szerint Béres polgármester eladta holmi külföldi régiségkereskedőknek.Nos, az utolsó hozzám intézett levelében Tiponucz (olykor Tiponuț) Tibor városházi szóvivő közölte velem, hogy majdnem egy évtizedes érmelléki sajtómunkám után „meggyőződtek személyazonosságomról”, így hát hajlandó válaszolni a témával kapcsolatos kérdéseimre. Azokra, amelyeket jó két hete intéztem az elöljárósághoz. Arra a kérdésemre tehát, hogy számoltak-e azzal a ténnyel, miszerint egy műemléktemplom előtt nem szabad engedély nélküli tereprendezésbe fogni, a válasz kurtán-furcsán így hangzik: a műemlékvédelmi felügyelőséggel megbeszélve, egyeztetve történt az intézkedés.
A következő kérdésre, hogy vissza szándékoznak-e állítani az eredeti állapotokat, a válasz: folyamatban van egy pályázat, amelybe ez is bele van foglalva. Ha nyerő lesz, annak keretében megtörténik a helyreállítás is.
Ha nem, hát nem. Erre nincs mit mondani.
Megfogalmazódik ilyenkor több kérdés is az emberben: vajon ennyire komolytalan lenne az országos és ezen belül a megyei műemlékvédelmi hatóság, hogy leállítja, majd átiratban felszólítja a helyhatóságot a járda visszaállítására, de előbb lemutyizzák annak felszedését? Vagy ennyire csúfot űz a sajtóból és a választópolgárokból az RMDSZ-es székelyhídi elöljáróság és annak szóvivője?Arról nem is szólva, hogy mit fognak visszarakni, mikor egy részét már félbetöredezetten beépítették a turulmadaras emlékmű körüli sétányokba. A szóbeszédet viszont cáfolja a sajtóreferens, ugyanis a bazaltkövek másik része még megvan. A régi kórház udvarán.
Az átépített, több száz éves pincékről már nem is kérdezünk, megkímélve magunkat a nyegle, komolytalan és ellentmondásos válaszoktól.
Tény, hogy ez az eredménye, ha felelőtlen, felkészületlen elöljárókra bízzuk nemzeti örökségünket, amelyet századokon át becsülettel őriztek az érmelléki lápvilág emberei.
Sütő Éva
(itthon.ma)
