Műemlékeink becsülete az Érmelléken
A Bihar megyei Székelyhídon a római katolikus templomot Szűz Mária Királynő tiszteletére szentelték fel 1768-ban, a Dietrichstein grófi család jóvoltából. A város első templomát pedig (ez mai református templom) még a Zólyomi család építette egy 13. századbeli ősi Árpád-kori templom romjaira. Szintén a Zólyomiak voltak, akik 1417-ben országos vásártartási jogot is szereztek Zsigmond királytól Székelyhíd városának. Eme vásárt minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, azaz február 2-án tartották meg. Ez a dátum, valamint ennek a templomnak az 1895-ben beolvasztott „Mária” feliratú harangja arra enged következtetni, hogy már a középkori egyház védőszentje is Jézus anyja volt.
A mai római katolikus templomot tehát Dietrichstein János gróf építtette az 1700-as évek második felében (utólag házasság útján, a melléje épített kastéllyal együtt, a Stubenberg grófok kezére került), mely templommal szintén az Istenanya kultuszát vitték tovább. A szép, késeibarokk-kupolás tornyában lakó harangok tehát mintegy 250 esztendeje hívogatják az Úr színe elé a helybéli katolikusokat.
A templomhoz tartozó ősi grófi fészek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány árváinak nyújt menedéket manapság, mely alapítvány az ősi épületet ezáltal mentette meg az enyészettől. Helyreállításának ideje alatt építészeti stílusát gondos odafigyeléssel őrizték meg. Bár a Dietrichsteinek és a Stubenbergek idegenek voltak a lápvidéken, azonban a Berettyó és az Ér folyók nyújtotta lehetőségek mellett a kistáj gazdasági élete fellendült általuk, a földesurak egyéb munkát is biztosítottak az érmelléki magyaroknak a halászaton, a nádkitermelésen, illetve gyékényfonáson kívül.


Nos, az utolsó hozzám intézett levelében Tiponucz (olykor Tiponuț) Tibor városházi szóvivő közölte velem, hogy majdnem egy évtizedes érmelléki sajtómunkám után „meggyőződtek személyazonosságomról”, így hát hajlandó válaszolni a témával kapcsolatos kérdéseimre. Azokra, amelyeket jó két hete intéztem az elöljárósághoz. Arra a kérdésemre tehát, hogy számoltak-e azzal a ténnyel, miszerint egy műemléktemplom előtt nem szabad engedély nélküli tereprendezésbe fogni, a válasz kurtán-furcsán így hangzik: a műemlékvédelmi felügyelőséggel megbeszélve, egyeztetve történt az intézkedés.
A következő kérdésre, hogy vissza szándékoznak-e állítani az eredeti állapotokat, a válasz: folyamatban van egy pályázat, amelybe ez is bele van foglalva. Ha nyerő lesz, annak keretében megtörténik a helyreállítás is.
Ha nem, hát nem. Erre nincs mit mondani.

Arról nem is szólva, hogy mit fognak visszarakni, mikor egy részét már félbetöredezetten beépítették a turulmadaras emlékmű körüli sétányokba. A szóbeszédet viszont cáfolja a sajtóreferens, ugyanis a bazaltkövek másik része még megvan. A régi kórház udvarán.
Az átépített, több száz éves pincékről már nem is kérdezünk, megkímélve magunkat a nyegle, komolytalan és ellentmondásos válaszoktól.
Tény, hogy ez az eredménye, ha felelőtlen, felkészületlen elöljárókra bízzuk nemzeti örökségünket, amelyet századokon át becsülettel őriztek az érmelléki lápvilág emberei.
Sütő Éva
(itthon.ma)