Műemlékvédelem a szemétdombon: építési törmelék között hányódik a Vágó-testvérek szecessziós lámpaoszlopa
A nagyváradi Városháza melletti Sebes-Körös szakasz bal partját 1911 óta díszíti a Vágó László által tervezett szecessziós stílusú lámpaoszlopok sora, illetve egy hasonló stílusú fémkerítés. Az évtizedek alatt nagyon leromlott oszlopsor nemrég teljesen megújult, bár nem teljesen úgy néz ki, mint a múlt századelőn készített fotókon. A kissé „mitikásra” sikeredett kivitelezést valahogyan még csak lenyelné az egyszeri váradi polgár, aki látott már sokkal rosszabbat is. Azt viszont nehezen lehet értelmezni, hogy miközben a városközpont rehabilitálásának keretében az oszlopok helyreállítása megtörtént, az eredeti oszlopsor egyes darabjai szemétként végezték.
A Bihoreanul című román nyelvű hetilap szúrta ki, hogy egy Vágó-féle oszlop az egyik frissen épült tömbháznegyed előtt hever az építési törmelék között, a Pece partján. Hogy hogyan került oda, rejtély, de talán nem megfejthetetlen. Volt már nem is egy ilyen oszlopdarab hosszú évekig a Sebes-Körös medrében, miután egy vihar kidöntötte. Lehetséges, hogy talán éppen ez a most lencsevégre kapott darab az, amely a támfal restaurálásával járó munkálatok közepette kikerült a folyómederből, hogy aztán „gondos” kezek egy építkezésre szállítsák hulladéknak? Ez talán sosem derül ki, de az minden esetre sokatmondó, hogy egy egész Európában egyedülálló építészeti remek nem hogy nincs műemléki védettség alatt, de ilyen szégyenletes sorsra juthat.
Eközben pedig, mint azt a Bihoreanul is megjegyzi, a Bihar megyei Műemlékvédelmi Alapítvány álláshalmozó igazgatónője a városi múzeumnál dolgozó munkatársai „kicsinálásával” van elfoglalva, kiknek egyetlen bűne, hogy meg merték kérdőjelezni főnökük tevékenységének szakmaiságát. A fentieket elnézve, talán nem alaptalanul. A bécsi szecesszió (és a nagyváradi városkép) 110 évet megért, kőbe vésett helyi remeke pedig csöndesen porladozik egy lakótelep szélén …
K. Sz. I.
