Nagykágya múltjából: Lónyayak, Pongráczok
Az érmelléki Nagykágya Árpád-kori magyar település. Nevét 1278-ban említette először oklevél „Kagaként”. Tatárok, kunok és egyéb dézsmák terhe ellenére is fennmaradt, lakossága közben hol nőtt, hol erősen megfogyatkozott, manapság körülbelül 900 főre tehető.
A mai falu északi oldalán álló impozáns kastély alapját szolgáló földszintes, klasszicista stílusú kúriát 1820-ban építtette vásárosnaményi és nagylónyai Lónyay József császári és királyi kamarás. A birtok és a kastély Pongrácz Ödön (Nedec, 1813 – Nagyvárad, 1891) huszárezredes Lónyay Vilmával kötött házassága révén jutott az ősi Pongrácz család birtokába.
Pongrácz Vilmos 1895-ben emeletes kastéllyá alakította. Ekkor alakult ki mai alakzata és stílusa.
Pongrácz Ödön katonai pályafutását 1829-ben kezdte, majd századosként 1844-ben áthelyezését kérte a magyar nemesi testőrséghez. 1853-ban vonult vissza ezredesként.
Ideje nagy részét a nagykágyai birtok felvirágoztatásának szentelte. Állattenyésztéssel, szőlészettel és borászattal is foglalkozott. Halála után fia, Pongrácz Vilmos (1859 – 1900) cs. és kir. kamarás, tartalékos honvéd huszárhadnagy örökölte a birtokot, aki 1895-ben hozzálátott a kastély bővítéséhez is – írja többek között Sóki Béla Az Érmellék 100 híressége című kötetében.
A Pongráczok 1944-ig birtokolták az ingatlant, amelyet ezután a román állam elvett és szociális intézményt működtetett benne. A család leszármazottai hosszadalmas perben igyekezett és igyekszik még ma is visszaszerezni törvény szerinti jussukat.
Az épülethez jelentős kert, illetve angolpark is tartozik, melynek ma már csak elvadult, elpusztult maradványai várják sorsuk jobbra fordulását. Az angolpark végében található a Pongráczok díszes sírkápolnája, amelynek építését 1891-ben fejezték be, és amely római katolikus templomként is szolgált.
Mára csak a kápolna maradt, amelyet a Pongrácz-dinasztia ma is élő leszármazottja, Pongrácz Vilmos gróf újított fel.
Sütő Éva
