Nagypéntek a katolikus hívők számára a legszomorúbb, legdrámaibb nap az évben. Ekkor emlékeznek Jézus halálára.
Ezen a napon szigorú böjtöt kell tartani. Csupán háromszor lehet étkezni, egyszer jóllakni. Hús fogyasztása tilos. A böjt alól természetesen felmentést kapnak a gyerekek, a betegek, a terhesek és a fizikai munkát végzők – akik nem tudnák étel nélkül ellátni a feladatukat. A hívők ezen a napon próbálnak minél nagyobb csendet tartani, befelé fordulni.
Egyes templomok ilyenkor napközben is nyitva vannak, folyamatos imalehetőséget biztosítva. Sok helyen szerveznek úgynevezett keresztúti ájtatosságot. A templomok oszlopai vagy falán látható tizennégy kép, amely elmeséli Jézus halálának történetét, kezdve attól, hogy Jézust halálra ítéli Pilátus, római helytartó, egészen odáig, hogy Jézus testét sírba helyezik. Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.
