Napi kvóta a térítésben, avagy keresztény misszió a keresztények között
Semmi újat nem mondok azzal, hogy alkalmanként Jehova buzgó tanúi becsengetnek, behallóznak a házakhoz, majd annak függvényében, kit találnak otthon, személyre igazított szövegekkel kezdik el a mondandójukat, és általában kettesével erősítik a tényt, miszerint kifejezetten náluk van az üdvösség és a megváltás kulcsa.
Távol áll tőlem bárki hitét, meggyőződését megsérteni, vagy lealázni, sem a magam vallását kikiáltani igazinak, de kicsit furcsa módszereket vetettek be az utóbbi időben ezek az önkéntes „Megváltók”, Szentírás magyarázók. Ugyanis nem elégednek már meg azzal, hogy jól nevelten elfogadja tőlük az ember a szektájuk vagy felekezetük (nevezze mindenki, ahogyan akarja) szórólapjait és nem sérti meg őket azzal, hogy nem áll meg akár egy szóra is velük, olyanokkal, akik nem hisznek a Szentháromságban, a Szentlélekistenben, a Fiút pedig nem Isten fiának, hanem Mihály arkangyal megtestesítőjének nevezik. Sőt, azt tartják magukról, hogy ők az igazi keresztények, mi több, ők állnak legközelebb az őskeresztényekhez. Vagyis kiválasztottabbak a kiválasztottabbaknál. Ám legyen! Nem fontos ki hogyan éli meg a hitét, ha az jó cselekedetekre sarkallja őt.
Hangsúlyozom, semmi baj ezzel, amíg ügybuzgalmuk nem ragadtatja őket odáig, hogy rendszerességgel levelek és szórólapok csusszanjanak be az ajtók alatt. Ugyanis innentől kezdve már nagyon keskeny a határ a zaklatás fogalmáig.
Néha felmerül bennem a kérdés, ha missziót teljesítenek – mert ezt vallják magukról – miért keresztényeket térítenek, állítólag keresztény hitre? A közel-keleten vagy az ázsiai országokban rengeteg „munka” várna mind a 8,5 milliós tagságra, ugyanis ennyit számlálnak világszerte.
Dehát, mint látjuk, ez a könnyebbik része a „térítésnek”, hát szorgalmasan élnek is vele. Itthon. Mert mindig akad egy-egy sorstörött vagy magányos ember, aki jó alanynak bizonyul, azaz meg lehet téríteni keresztényből „kereszténybe”, és meg is van velük a napi kvóta a mennyei királyság gyarapítására.
S. É.
