Napi pillanatkép
Élelmiszerüzlet. Előttem huszonéves fiatal pár két paradicsomot, egy kígyóuborkát, azt is a kisebbek közül, egy dobozka margarint és egy csomag kekszet tesz a kosárba. A szép arcú, derék növésű, kissé borostás fiatalember szemében aggodalom: elég lesz-e a cechre az ifjú feleség pénztárcájában lapuló alig-pénzecske. A fiatal nő arca törött, máris gond nyűtte, de vonásai szépek, és megnyugtatóan villantja nagy barna szemeit a fiúra: kiszámolta ő, elég lesz. Nem kell fenntartani a sort, hogy visszategyék a kekszet.
A pénztárnál előttem araszolnak. A nő tornacipőben állja a januári mínusz tíz fokot. A fiú rövidke, széllelbélelt dzsekiben. Nehezen, de előkerül az utolsó 50 bani is, és biztossá válik az uzsonna, amit valószínűleg valamelyik cipőgyári asztalnál fognak elfogyasztani.
Magyar fiatalok, akik még itthon vannak, akik még beérik a csúfságos rabszolgabérrel. Mert ők még azok közül valók, akiknek a szülei elültették bennük, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. És az Érmelléknek, fiam, varázsa van.
A nagydarab borostás képű fiamra gondolok, akibe éppen ilyeneket sulykoltam majd 27 éven keresztül. És már nem vagyok benne biztos, jól tettem-e. Mert idős fejjel rá kellett jönnöm, a szülőföld emberarcát, bármennyire is hinni szeretnénk, nem mi alakítjuk, hanem azok, akik csak választások idején fogadják a kisemberek süvegelését. Eme ifjú emberkék köszönésére meg se rezzen a városháza előtt pöffeszkedő polgármester, mert ezek csak amolyan jelentéktelen népek. Ráér velük foglalkozni, amikor szükség lesz rájuk.
S ezek a pöffeszkedő nímandok szoktak olyan elszólásokra vetemedni, miszerint nem tudják ki, hogy van vele, de ők már kinőtték a Dacia Loganeket, míg ezeknek itt még kerékpárra se futja.
S ha netán futja, és már elég kekszet is ettek, a délutáni műszak után jön a karhatalom, és egy kerékről hiányzó vacak kis fényvisszaverőért lehúzza róluk a fizetésük tíz-húsz százalékát.
Hát valahol itt tart mifelénk a világ. És persze lehetne pozitívan is nézni a dolgokat, mint ahogyan a szolgálatos megmondók szokták ajánlgatni a 2500-3000 lejes, sőt ennél nagyobb fizetések mellől. De persze ezek az „ajánlott” pozitív gondolatok már nagyon átlátszóak és közhelyesek… Kilóg mögülük a lóláb.
Sütő Éva
