Néhány szó a „vesztesekhez”
Kedves barátaim! Bármilyen elgyötörtek, csalódottak is vagytok, már most tudnotok kell, ti győztetek. Nem azok, akik arcátlanul megvezették a megvezethetőket. Ti, megpróbáltátok, hogy nem sikerült, nem rajtatok múlt. Valljuk be, sok helyen borítékolhatni lehetett az eredményeket. RMDSZ-es pénzügyi és médiafölény mindenhol, megfejelve a FIDESZ támogatásával. Tudom, közületek sokan, sokat dolgoztatok, hogy segíthessetek a minden irányból kiszolgáltatott magyarokon. Ők döntöttek, úgy ahogyan, igazuk van! Már szinte közhely, hogy a nép megérdemli a vezetőit. Sírnak, panaszkodnak, hogy nem jó irányba mennek a dolgok, és ebben is igazuk van. Hogy mégis olyan vezetőket szavaznak maguknak, akik csak szolgálni tudnak? Ebben is igazuk van. Megérdemlik egymást.
A hiba nem bennetek van, nem nálatok kell keresni az elmúlt évtizedek toporgásait, visszalépéseit, ami az erdélyi magyarság helyzetét illeti. Tudomásul kell venni, hogy nagyon sok esetben a szavazás, a választás nem magáról a jelöltről szól. Kicsinyes emberek, kicsinyes érdekei tömörülnek, és ezt gyúrják masszává a gátlástalan politikusok. Betakarják nemzeti színnel és kész is mákony, lehet csámcsogni és köpködni is. Hiába minden erőfeszítés, a szemek szorosan zárva, a fülek bedugulva. Semmi józanságnak, emberi szónak nincs helye.
De, nincs veszve semmi! Egy út, egy lehetőség lezárult, ember az, aki a célját nem adja fel! Van másik út, lesznek még alkalmak, és akkor újra késznek kell lenni annak, aki övéin segíteni akar. A haszonlesők, a harácsolók, övéikből élők egyszer csak eltelnek, a bohócok is le kell vessék egyszer a jelmezüket.
Ti nem veszítettetek, sokkal inkább azok, akik immár 30 éve győztesnek ámítják magukat! Nem nektek kell elszámolni a lelkiismeretetekkel, ti megtettétek, amit megkívánt, megkövetelt magyarságotok. A harcos, a katona lételeme a kiállás, a küzdelem közösségéért. Gratulálok Nektek, hogy vállaltátok az egyenlőtlen harcot. Bizony sokszor megesik, hogy az ember övéiért, övéi ellen kell kiálljon. Hálátlan feladat, de ebben van az alázat, a nemes önfeladás.
Gábor Ferenc, Köröstárkány
