Március idusa Érmihályfalván
Hideg, télies napon köszöntött az Érmellékre március idusa. A forradalom és szabadságharc kitörésének emlékezetére mégis mintegy százan gyűltek össze az érmihályfalvi Bernáth József iskolaház előtt megkoszorúzni az egykori érmelléki országgyűlési képviselő és ’48-as hadfi emléktábláját.
A mihályfalvi szabadságharcosok legkiemelkedőbb személyisége Bernáthfalvi Bernáth József (1801–1860) volt. Élete összefonódott Bihar vármegye politikai életével, szabadságharcával. Előbb Bihar vármegye tiszteletbeli, majd tényleges szolgabírójává nevezik ki, majd 1837–41 között az érmelléki járás főszolgabírójaként, később 1839-től a pozsonyi országgyűlés érmelléki követeként szerepel. 1842–45 között pedig bihari alispánná nevezik ki. 1848. március 22-től Bernáth József Bihar vármegye állandó közcsendi bizottmányának tagja, majd a bihari ellenzék a székelyhídi választókerület népképviselőjének választja meg. 1848. május 27-én Nagyvárad díszpolgárává nevezik ki.
Tagja volt az országgyűlés Bécsbe küldött 100 tagú küldöttségének is. Bihar vármegye önvédelmi harcának szervezésében is tevékenyen részt vett.
A szabadságharc leverése után kötél általi halálra és jószágvesztésre ítélték. Ezt a halálbüntetést később életfogytiglani fegyházra változtatták. Két és félévi fogság után családja kegyelmet kér számára. Birtokait elveszítve – jószágai így került a Bujanovicsok kezére – 1860. március 14-én agyvérzésben hal meg. A református templom alatti kriptában alussza örök álmát, a család többi tagjával egyetemben.
Példaértékű életét Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor állította párhuzamba azzal a mindenek fölött megalkuvó és hataloméhes világgal, ahol a hitványság, a gerinctelenség és a mindent kiárusító politikum térdre kényszerítené a mára már amúgy is jócskán megfogyatkozott, de töretlen tartású embereket. Mint mondta, a Bernáth Józsefhez hasonlókat semmilyen hatalmasságok nem tudják megtörni – ma sem –, bármilyen eszközt is vessenek be ellenük. A nemzet megmaradása Istenben és saját magában vetett hitében gyökeredzik, új hajtásai pedig a kriptákból is kisarjadnak.
Magyarországot Dr. Laky-Takács Péter kolozsvári konzul képviselte, aki Czeglédi Júlia néppártos önkormányzati képviselővel helyezte el koszorúját az egykori hadfi és államférfi márványtáblájánál. Őt követően a polgári oldal, a református egyház, egyéb rendek és intézmények, valamint Nyakó József polgármester koszorúzott.
Az ünnepi megemlékezés a református templomban folytatódott, ahol a Balázsné Kiss Csilla az alapigéhez igazodva tovább fűzte a gondolatot, mondván: az 1848–49-es szabadságharcban a nemzet nem az erőfölényre tekintett, de tette, amit tennie kellett. A túlerő ellenében sem volt hajlandó elviselni a zsarnokságot, a megaláztatást, hasonlatosan a mai idők történéseihez, amikor egyre inkább kiderül, mégis a magyarok politikája a mérföldkő az európaiság megmaradásában.
Az ünnepi igehirdetést és az evangéliumot követően (Bogdán István plébános olvasta fel) közreműködött Balázs Kiss Máté, Balázs Kiss Borbála és a római katolikus Jubilate Deo kórus.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Dr. Laky-Takács Péter kolozsvári konzul tolmácsolta. Az üzenetben többek között ez áll: „Egy nemzet született újjá ezen a napon, amely ütőképes hadsereg, megfelelő ipari háttér és szövetséges nagyhatalmak nélkül, kívül-belül bekerítve fogott hozzá, hogy fordítson egyet sorsának kerekén. (…) Ma is megragadunk minden lehetőséget, hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdőjelezhesse meg alkotmányos jogainkat, senki se vehesse el tőlünk iskoláinkat, és senki se sorozhassa be és küldhesse idegen háborúba fiainkat.”
A díszborítóba foglalt levelet a konzul átnyújtotta a lelkipásztornak.
A Széchenyi téren, a Petőfi-táblánál Boda Brigitta olvasta fel az ünnep üzenetét, majd ifj. Sütő Szabolcs szavalta el a Nemzeti dalt. A szabadságra való emlékezés jegyében megyei és országos méltóságok mellett helyi politikai szervezetek, közintézmények, civilszervezetek, rendek és egyházi képviseletek helyezték el koszorúikat.
A ceremónia rendje megkívánta volna, hogy Dr. Laky-Takács Péter kolozsvári konzult szólítsák elsőnek koszorúzni a költő márványtáblájához, mivel ő a magyar kormány nevében helyezte el a kegyelet virágait. Az elvétett protokoll valószínűleg nem fog a város dicsőségére válni.
A Bartók Béla művelődési házban díszelőadással ért véget a nemzeti ünnep, ahol ünnepi beszédek, szavalatok, valamint a Nyíló Akác néptáncegyüttes és a GGG irodalmi stúdió közös műsora zajlott.
Sütő Éva
