Nem csak ablakot és falat tör az utcákra terített zúzott kő Mihályfalván, de már ölt is
Érmihályfalván a 21. században még mindig sikertörténetnek számít, ha félszáz vagy száz méter aszfaltot sikerül leteríteni valamelyik harmadik világbéli utcán, ami tévedés ne essék még csak nem is perifériai kategória. Sajnos még mindig vannak olyan utcák, amelyeknek mintegy három esztendeje hirdetik a leaszfaltozását (ezek közvetlenül a központból, illetve a nemzetközi útról nyílnak), amelyeken évek hosszú sora óta kavics pótolja az aszfaltréteget, vagy még az se. A külvárosi utcákat, ahol a nagy esőzések idején legfeljebb traktorral lehet közlekedni, már nem is említem.
Nem csak a perifériák vágatokkal és kráterekkel teli járhatatlan utcáival gyűlik meg az emberek baja az utóbbi időben, de a kaviccsal borítottakkal is. A személygépkocsik, vagy más járművek vezetői, akik az ilyen mellékutcákban azt hiszik, rájuk nem vonatkozik a sebességkorlátozás, olyan puskaropogásszerű hangokat hallatnak a vaskerítéseken, ablaküvegeken, lehúzott redőnyökön a nagy sebességgel száguldó járműveik kerekei alól kilőtt kavicssorozatok, hogy „öröm hallgatni”.
Íme az egyik ilyen utcán lakó levele az ügyben:
„Üdvözlöm, Éva, telefonon kerestem, nem sikerült elérnem, hát leírom. Zúzott kővel, kaviccsal van feltöltve a Mester utca, illetve a Forráskút is (…). Az autósok úgy közlekednek, mint a versenyzők, s a kő, kavics repül egyenest az ablakoknak. Akiknek van redőnyük azoknak nem probléma, de a többi lakó? A járdán látszik a sok felvert s falról, ablakról visszapattant kő, csak nincs gépem, hogy lefotózzam. Az ablakokon jobb esetben kicsi lyuk van (a Sütő- ház s még lejjebb is, de ott nem tudom a gazdát. Nálam az előszobaablak egyik szeme be is tört, s két másikon kicsi aranyos lyukak vannak. Mit tegyek, bevágatom, mert jön a tél, de nincs rá garancia, hogy a jövő héten újabb rallys nem töri be újra. Olyan ötleteket kaptam, hogy be kell fóliáztatni kívülről…. meg hogy vegyek rá szúnyoghálót, s borítsam be vele az egészet, legalább nem jön be a szúnyog. (Eddig se jött, mert nem volt nyitva.)
Én nem is tudom, miért írom ezeket Évának, de tehetségem nincs, hogy cikket írjak belőle. Jelentsem fel? Kit? Kinek? Csak azt tudom, hogy mérges vagyok, s várom hátha egyszer az utcán, a járdán nem az ablakot találja el a kő, hanem a fejemet.”
Ez hát egy kisnyugdíjas írása, aki a 21. században ilyen fajsúlyú gondokkal keresi meg az újságírót, és akinek egy ablakszárny újraüvegeztetése is megviseli a költségvetését…
De ugyan ki törődik Mihályfalván a hozzáhasonlókkal? Meg a mellékutcákban „rallyzókkal”?
Emlékeztetem a tisztelt elöljáróságot, hogy halt meg már gyermek Érmihályfalván az autókerekek alól kicsapódó kavics miatt, vagyis nem elbagatellizálandó a gyorshajtás, rallyzás a mellékutcákban sem.
Mellékelem a Hajnal utcai lakóházunk falán ropogó kövek nyomait.
Sütő Éva
