Eltelt pár nap, és íme, megérkezett Nyakó József újabb „hét-értékelő” beszéde. Már menetrendszerűen jönnek az irományok, pártelnök-polgármesterünk újabb provokáció-adagjai. Október 23. óta, ha jól számolom, ez már a negyedik.
Néhány dolgot tisztázzunk:
A polgármester közszolgálatot vállal. A mi adónkból kapja a fizetését, nem csak a 70%-os többség adójából, hanem mindenkiéből, a Néppártot támogatók adójából is. És nem azért kapja ezt a szép summát havonta, hogy a nem-behódoltak ellen harcoljon, hanem, hogy a város érdekében dolgozzon. Ehelyett városvezetőnk a polgármesteri fizetésből (tehát közpénzből) pártelnökösködik, teljes „közéleti tevékenységét” arra fordítja, hogy a párt útját egyengesse, és folyamatosan „tűz alatt” tartsa az ellenzéket. Minden erejét arra fordítja, hogy a neki nem alárendelt érmihályfalvi intézményeket támadja, a másként gondolkodókat provokálja (ismerős, régi beidegződés). Bennem már felmerült a kérdés, hogy tovább tud-e lépni valaha is a 70%-os választási győzelme (nagyon szép – gratulálunk!) mámorán, a 30%-hoz tartozóknak szánt politikai nyilatkozatokon, és vajon ké-pes lesz-e valaha ellátni azt a feladatot, amire felesküdött?
Pár hete éppen az EMNT érmihályfalvi irodáját (régi nevén Érmelléki Demokrácia Központ) támadta az Orbán Viktor miniszterelnökhöz írott levelében. Churchill szavai jutnak eszembe erről: „amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére”. A polgármester úr ezt fordítva értelmezte. Ha nem sikerült az élére állni a mihályfalvi emberek érdekében végzett munkának, most megpróbálja megakadályozni azt. Intézményünkben, állítása ellenére, mindenkinek segítséget nyújtottunk (köztük számos RMDSZ-es tisztségvezetőnek), és nem csak érmellékieknek. A helyiek nem- csak a honosítás vagy a magyar igazolvány ügyében keresnek meg bennünket nap mint nap. Számos esetben éppen olyan panasz érkezik, hogy a polgármesteri hivatal nem válaszol érdemben a lakossági beadványokra. Arra, úgy tűnik, nem marad ideje a polgármester úrnak. Mi idáig mintegy 10000 ügyben jártunk el, és senkire nem erőltettük rá a segítségünket. Jómagam azért küzdöttem, hogy Érmihályfalván legyen egy magyarságot szolgáló intézmény, míg más azért tesz (hiábavaló) lépéseket, hogy ez szűnjön meg. Ennyit arról, hogy ki épít, és ki rombol.
A legutóbbi közleményében elhangzottak kapcsán megemlíteném a következőket:
Egyetértünk abban, hogy fontos a magyarság képviselete Bukarestben, de valószínűleg nem értünk egyet a képviselet szó jelentésében. Emlékeztetném a polgármester urat arra, hogy Biharban a két legmagyarabb város, Érmihályfalva és Székelyhíd áll a két utolsó helyen szinte minden fejlettségi mutató esetében, dacára annak, hogy „érdekvédelmi szervezetünk” a leghosszabb ideig kormányzó politikai szervezet a Román Kommunista Párt után a második világháborút követő időszakban. Eközben a több ciklust is a fővárosban töltő eremdéeszes képviselőink meggazdagodási üteme minden képzeletet felülmúl, s ilyen tekintetben valóban a többi román párt előtt „járunk”.
A helyi dolgokra utalva, a polgármester úr félti a magyarságot, s eközben a hivatalban, a személyes „kabinetjében” nem magyar személyekkel veszi körül magát, sőt az iskolatanácsokba (melyek a legfontosabb oktatási intézményei az érmelléki magyarságnak) nem magyar személyeket „delegál” a saját képviseletére. Félünk, hogy nem jön majd pénz Érmihályfalvára, s eközben hirtelen felindulásból 380 millió régi lej értékben veszünk hangosító berendezést.
Ezek miatt aggódunk mi is!
Tisztelettel,
Dr. Szilágyi Ferenc elnök
Erdélyi Magyar Néppárt, Érmihályfalva
