Nyilatkozat Marosvásárhely fekete márciusának 30. évfordulója alkalmából
Harmincéves a Temesvári kiáltvány
A Temesvár Társaság forradalmi programjának alapdokumentuma következetes antikommunizmusáról nevezetes, melynek értelmében az alighogy felszabadult román társadalmat óva intette a kommunista aktivisták és a volt Securitate-tisztek visszatérésének a veszélyétől (8. pont). Hasonlóképpen igyekezett óvni a zsenge román demokráciát a különböző társadalmi osztályok közötti viszálykeltéstől (2. pont), valamint az etnikumközi viszálykodástól (4. pont). A kommunista visszarendeződés aggasztó jelei láttán síkra szállt Temesvár eredeti szellemének a megőrzése, illetve a forradalom idején fennállott egység helyreállítása mellett.
Mindaz azonban, amitől George Şerban és Társasága okkal tartott és óvott, utóbb szinte menetrendszerűen, sorsszerű módon bekövetkezett. A dicső romániai forradalmat cinikus módon eltérítették és kisajátították Ion Iliescu és elvtársai. A márciusi marosvásárhelyi „parasztjárás” mesteri módon ugrasztotta egymásnak a többségi románságot és a kisebbségi magyarságot. A nacionálkommunista hatalomtechnika az osztályharcos hagyományait sem volt rest latba vetni, amikor is a júniusi bukaresti bányászjárás megszervezésével úgymond a „munkásosztályt” szabadította rá az Egyetem téren tüntető forradalmi ifjúságra és értelmiségiekre, az ellenzéki pártokra és a civilekre.
Nemrég ünnepeltük a forradalom 30. évfordulóját
Három évtized múltán rezignációval állapíthattuk meg, hogy ily hosszú idő sem volt elégséges nemhogy a forradalmi változások kiteljesítésére, de még az egykori események feltárására, az igazság felderítésére és az igazságtételre, a vétkesek felelősségre vonására sem. Igaz ugyan, hogy a forradalom idején elkövetett bűncselekmények ügyében a vádemelés tavaly már megtörtént, de a bányászjárás pere évek óta továbbra is a román igazságszolgáltatás útvesztőiben bukdácsol, Marosvásárhely fekete márciusának kivizsgálását pedig immár harminc éve hatalmi tilalom gátolja.
A forradalom 30. évfordulója lendíteni látszott az évtizedekre elakadt ominózus peres ügyek sorsán. Az Iliescu elnök és Gelu Voican Voiculescu ellenében indult ún. forradalom perében már sor is került az első tárgyalásra. Az Európai Parlamentnek a román forradalommal kapcsolatos jubileumi határozata igazolhatatlannak ítélte a román állam eddigi késlekedését, ugyanakkor pedig arra szólította fel, hogy „növelje erőfeszítéseit a forradalom idején végbement eseményekkel kapcsolatos igazság felderítése érdekében”, „biztosítékot nyújtva arra nézve, hogy a kommunista rezsimek által elkövetett bűncselekmények nem feledhetők, és garantálva, hogy hasonló bűncselekmények soha többé nem történnek”. Az európai állásfoglaláshoz kapcsolódva 2019. december 16-i parlamenti beszédében Klaus Iohannis államfő is azon meggyőződésének adott hangot, hogy az igazságot ki kell deríteni, és a vétkeseket meg kell büntetni.
30 évvel a marosvásárhelyi fekete március után
Csak remélnünk lehet, ezzel együtt pedig követelnünk kell, hogy az európai parlamenti elvárások és az ezekkel kapcsolatos államelnöki fogadkozások végre valósággá váljanak, és az igazság- és jóvátétel ténylegesen megtörténjék a forradalom és a bányászjárás perében. A forradalmi múlt és a forradalom eltérítéséhez vezető átmeneti időszak feltárása, valamint a vétkesek számonkérése azonban még mindig nem volna teljes a marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet kivizsgálása és felelőseinek megbüntetése nélkül. Amint ezt a véres események 20. évfordulóján közzétett felhívásukban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Pro Europa Liga együttesen követelték: az igazság kiderítése érdekében és a törvény előtti egyenlőség követelményének megfelelően haladék nélkül újra kell kezdeni a nyomozati eljárást a marosvásárhelyi atrocitások megszervezői ellenében és törvény elé állításuk érdekében.
Vasile Popovici, a Temesvár Társaság alapító elnökének visszaemlékezése szerint annak idején a fenyegető módon kiéleződő marosvásárhelyi román–magyar viszonyra való tekintettel került a Temesvári kiáltványba a románok és más etnikumok közötti egyetértésre vonatkozó 4. pont, szemben a volt szekusok, valamint az őket támogató Iliescu elnök és Virgil Mǎgureanu későbbi hírszerzési főnök azon törekvésével, hogy véres konfliktust provokáljanak ki a románok és a magyarok között. A nemrég napvilágra került korabeli CIA-jelentések is arra vallanak, hogy Ion Iliescu elnök az interetnikai konfliktusokat kívánta felhasználni hatalmának megszilárdítása érdekében, a volt Securitate újjászervezése, azaz a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) létrehozása által. Ennek megfelelően állapítja meg Kincses Előd, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának (NEIT) akkori Maros megyei alelnöke, hogy Iliescunak szüksége volt a marosvásárhelyi összecsapásokra, hogy bebizonyítsa: a „magyar veszélytől” csak az újraalakított titkosszolgálat képes megvédelmezni az országot. Joggal állította tehát Király Károly, a NEIT akkori országos alelnöke is, hogy a marosvásárhelyi tragikus eseményekért a román kormány is elsőrendű felelősséggel tartozik.
Mindezek alapján és mindent egybevetve, harminc évvel a dicsőséges romániai forradalom és az azt eltérítő ellenforradalmi események után azzal a felhívással fordulok Klaus Iohannis államelnökhöz, hogy szerezzen érvényt az igazság kiderítésére és a vétkesek megbüntetésére vonatkozó kijelentéseinek mind az egykori „terroristák” vérengzései, mind a marosvásárhelyi parasztjárás, valamint a bukaresti bányászjárás garázdálkodásai tekintetében. Erdélyi magyar közösségünk különösképpen elvárja, hogy Marosvásárhely fekete márciusa ügyében a román igazságszolgáltatás ne mérjen kettős mércével, hanem nemzetiségi diszkriminációtól mentesen szolgáltasson igazságot az egykori többségi agresszió elszenvedőinek.
Nagyvárad, 2020. március 20.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke
