Ombudsmani közbenjárás az Érintő nyomán
Édességgel csábítanának furgonokba gyermekeket Érmihályfalván – vigyázzunk egymásra! – A címbéli hivatkozás alatt olvasható tényeket Gábor Éva tanítónői és tanácsosi minőségben tárta a képviselő testület elé a decemberi tanácsülésen. A mondottakat akkor Csengeri Csongor iskolaigazgató, önkormányzati képviselő, sőt más testületi tag is megerősítette mondván, hallottak hasonló panaszokat a szülőktől. Csengeri Csongor azt is elmondta, értesítette a rendőrséget, sőt Nyakó József polgármester is ígérte, megteszi a kötelező lépéseket az ügyben.
Az Érintő cikkére hagyatkozva hivatalból járt el (autosesizare) a nép ügyvédje (ombudsman), kérve a helyi hatóságot, önkormányzatot és a tanügyi intézményeket, jelentsék neki az ügyben foganatosítottakat.
A mihályfalvi rendőrparancsnok, Cosmina Dat jelen volt a szerdai tanácsülésen és többek között utalt arra is, hogy decemberben valóban felhívta telefonon az iskolaigazgató és a polgármester, azonban írásos feljelentést egyik intézményvezető sem iktatott a rendőrségen. Viszont ők a szóbeli felhívásra is eljártak, meghallgatva két érintett gyermeket is, akik semmilyen agresszív vagy erőszakos cselekedetet nem erősítettek meg. A két meghallgatott gyermek szerint annyi történt, hogy a melléjük leálló autók utasai útba igazítást kértek tőlük. Itt a rendőrség részéről az ügy akár lezártnak is tekinthető.
Nyakó József polgármester viszont szigorú nemtetszésének adott hangot a tanácsülésen, mind a testületre („mi ez a tanácsterem, pletykasarok, piac?”), mind az Érintő hírportálra vonatkozóan, bár utóbbi sajtófelület vég nélküli gyalázását már megszoktuk. Most is szóba jött, hogy „kihordjuk a szót a helyi tanácsülésekről és kéne már valamit csinálni ez ügyben”.
Csak éppen arról nem szólt a fáma, hogy a tisztelt intézmények elöljárói mennyire nem vették komolyan a Gábor Éva tolmácsolta szülői szavakat, ami a rendőrségi jelentés ellenére akár igazak is lehetnek. Ugyanis naponta szólnak a hírek hasonló esetekről. Vegyük például Romániát, és nézzük meg a másik „rémhír terjesztő” közmédiát, a Digi24 online felületét, ahol arról írnak, hogy Románia-szerte 2018-ban 400 kisgyermeknek veszett nyoma, vagy a másik cikk, szintén ezen a felületen, amely a gyermekek titokzatos eltűnéséről szól.
Vagyis minden előzetes tájékozódás nélkül egy polgármester kijelentheti – és nem első alkalommal teszi -, hogy amiről ő nem tud, az nem is létezik.
Sajnálatos módon a régi rendszerben edződött fejekben még mindig csak az számít hírnek, ami pártkitüntetésekről, díjesőkről és művi kultúrcsődületekről szól. Elég baj az, hogy jelen esetben még Érmihályfalva is itt tart. Még akkor sem túloznék, ha azt mondanám, mi visszük a megyében a prímet.
Sütő Éva
