Orrvérzésig
Elcsépelt közhely, kedves sorstársaim, hogy utólag lehet okos az ember. Ám valójába akkor okos valaki, ha úgy a győzelmeiből, mint bukásaiból okul. Levonja a következtetéseket és tovább lép. Megint elgáncsoltak Brüsszelben bennünket! Semmi új, csak hát mi még mindig másoktól remélünk, kérünk jóindulatot, mondanám kegyet, idegenektől, akikre felnézünk. Nem első eset és az utolsó sem, hogy orrba vágva hőköltetnek bennünket. Már volt ilyen és mégsem tanultunk!
Persze, hogy magyarként aláírtam a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezést, de már akkor gyanús volt, hogy ütközik az „uniós alapelvekkel”. Van elég baj a baszkokkal, katalánokkal nemhogy még az erdélyi magyarok alá is lovat adjanak a nyugatiak és keleti barátaik. Behúztak hát egy fájó nagyot! Azért mielőtt felállunk a padlóról, gondolkodjunk újra el: vajon Brüsszelbe, Bukarestbe kell nekünk folyamodni, kunyerálni? Nem vagyunk mi egy népnyi ember, hogy kihasználva adottságainkat, akármilyen kevés lehetőségeinket is kihúzzuk magunkat a trutymóból, ahova épp azok nyomtak, akikhez elvárásaink lennének? Nyugatot volt szerencsénk megismerni, Bukarestet is, közös célok a többi jószomszéddal együtt. És mi mégis, kötjük magunkat hozzájuk, vezetőinken keresztül. Dörgölődünk, hízelgünk, kéregetünk orrvérzésig, hátha megszánnak bennünket. Megunják, és röhögve adnak egyet övön alul is. Nem egyet, többet is, hogy értsük már meg, hogy a szabály az, hogy nincs szabály! Újra és újra helyben hagynak, helyre raknak bennünket. És nem vesszük észre, nem vonjuk le a tanulságot. Küldjük embereinket Brüsszelbe meg Bukarestbe, lakájnak, udvaroncnak.
Mi lenne, ha elővennénk a jobbik eszünket és megpróbálnánk Erdélyen belül segíteni magunkon? Szükség van a sok álomkergetésre, önbecsapásra, hiú reményre, csalódásra? Nem volt elég, kedves sorstársaim? Ideje lenne véget vetni az ábrándozások korának és tekintsük, figyeljünk egymásra és magunkra, mert mint látjuk magányunk talán sosem ér véget. Nincs erőnk neki menni a világnak, de hogy segítsünk magunkon, abban nem akadályozhat meg senki. Magyarnak maradni elég a gerinc! Bukarest és Brüsszel nem fog adni!
Gábor Ferenc, Köröstárkány
