Ortodox belháború Váradon – templomot bontott le a pópa, hogy másikat építhessen
Még márciusban írta meg a mindig jól értesült Bihoreanul, hogy Nagyvárad Rogériusz negyedében, a városi kórház mellett a kétezres évek elején „kinőtt” fatemplomot lelkészváltás után az új parókus eltüntette a föld színéről. Talán nem minden tanulság nélkül való a magyar olvasóknak is megismerkedni a fordulatos, nem mindennapi történettel.
Nagyvárad Rogériusz negyede valamikor bolgárkertészetek és kis családi házak otthona volt, de a hatvanas években megkezdett és az 1989-ig tartó tömbházépítések ezzel párhuzamosan a román lakosság tömeges betelepítése teljesen megváltoztatta a negyed képét. Ezzel együtt az ateista kommunista rendszer nyilván nem adott engedélyt semmilyen templom építésére. A szóban forgó görögkeleti (román ortodox) fatemplom is 2004-ben épült, méghozzá a 2018-ban nyugdíjazott Alexandru Martin lelkész személyes kezdeményezésére, saját bevallása szerint nagyrészt magánvagyonából. A lelkész nyugdíjazása után az új lelkipásztor egyszerűen ledózeroltatta a templomot, hogy egy nagyobbnak, modernebbnek teremtsen helyet. A régi pópa hívei ezt felháborodva fogadták, mondván, hogy az új lelkész rosszabb mint a templomromboló kommunisták. Állításuk szerint amúgy sem volt bontási engedélye a városházától. Ezt a polgármesteri hivatal felé is jelezték, ahonnan azt a választ kapták, hogy annak idején a templom építési engedély nélkül lett felhúzva. Ezt az álláspontot megerősítette Mircea Mălan alpolgármester is, aki egyenesen Radu Fortiş főépítészre hivatkozva állította: Alexandru Martin nem kért engedélyt a fatemplom felépítésére. Nem egészen 24 óra múlva aztán Mălan épp az ellenkezőjét nyilatkozta: meglett az archívumban az építési engedély, amit még 2000-ben adott ki a hivatal. Aztán, hogy egyenesbe jöjjön a dolog, kiszabtak egy bírságot az új lelkészre, mondván, hogy engedély nélkül bontotta le a templomot…
Itt az engedély, hol az engedély?
Ciprian Mega az új pópa másképp látja a helyzetet. Elmondása szerint hétszer voltak a városrendezési bizottság előtt, és minden alkalommal új meg papírokat, engedélyeket kértek tőlük, a végén még a repülésügyi hatóság jóváhagyása is kellett, mondván, hogy a templom magasabb lesz mint a környező tömbházak. A pópa állítja: fogalma sem volt, hogy a fatemplom engedéllyel épült, nyomát sem találták a telekkönyvi hivatalban, neki nem adtak át semmilyen dokumentumot az épülettel kapcsolatban. Így ő jóhiszeműen járt el a bontással, és csak az új templom megépítését akarta megsürgetni ezzel a lépéssel. Az önkormányzat egyébként végül rekord gyorsasággal megadta az építési engedélyt, így most a Gavril Curtenu városi kórház – ahol jelen pillanatban a koronavírussal fertőzötteket kezelik – melletti utcák tömbházaiban lakó ortodox hívek hamarosan egy igazi rézfedeles, úgynevezett „mușatin” stílusú templomnak örülhetnek majd.
Filmrendező pópa, templom Netflix pénzből, és egy kis zsarolásgyanú
Ciprian Mega egyébként eléggé híres, hiszen filmeket forgat, egyik műve „Jób lakodalma” címmel a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon is szerepelt, még 2015-ben. Egy másik filmjét, melynek címe „A reggel, amely sohasem ér véget” megvásárolta a Netflix, és egy ideje vetíti is. A filmért a pópa 12 000 eurót kapott, amit a templom építésére fordítanak majd.
Mega ellenfelei azt terjesztik, hogy a pópa fiókjában egy olyan film is van, ami igencsak rossz fényt vetne Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspökre, akit korrupt egyházfőként, az ortodoxia hanyatlásáért felelős főpapként mutat be. Állításuk szerint Mega ezzel a filmmel zsarolva érte el, hogy a nagyvárad-rogériuszi Csodatévő Szent Szpiridion parókia lelkészévé nevezzék ki, az egyébként Ciprusról hazahívott lelkészt. Ciprian Mega szerint természetesen ebből egy szó sem igaz, őt maga Erdély ortodox metropolitája, Laurenţiu Streza hívta haza. Hogy mi lehet az igazság, azt valószínűleg soha nem tudjuk meg. Annyi bizonyos, hogy az Ilie Bolojan vezette nagyváradi önkormányzat egy ideje nem ad ki olyan könnyen építési engedélyt az ortodoxoknak, mint ahogyan az is igaz, hogy az önkormányzat által a különböző felekezeteknek nyújtott anyagi támogatást sem lehet csupán bemondásra, szabadon elkölteni, hanem konkrét projektekre, például elkezdett építkezésekre, befektetésekre kell költeni a pénzt. Biztosan vannak olyanok minden egyházban, akiknek ez nem tetszik, a megcsappant anyagi források elosztása körüli nézeteltérés pedig belharcokat eredményez még a nagyon szent (preasfințit) és nagyon boldog (preafericit) körökben is…
Barta Béla