Összefogdosás
Már egy jó ideje nem írtam, kedves sorstársaim, nem mintha nem lett volna mit, de valahogy nem volt rá idő. Tudom sokaknak nem hiányzott, annak okán sem, hogy valahogy nem egyformán látjuk a világot. Így van ez rendjén, mondanám, nem vagyunk egyformák, hála a Jóistennek, mert az sem lenne jó. Pedig a környezetünk néha mindent elkövet tudatosan, tudatlanul (?), hogy összegyúrjon bennünket. Ez történt Trianon kapcsán is: ünnepel a magyar és a román is. Majdnem összefogás, majdnem öröm itt is, ott is. Pedig valójában gyász kellene legyen nem csak a szétszabdalt magyarnak, hanem még az erdélyi románnak is. De mit lehet tenni, ha az okosak, a felsők, a hatalom elrendelte itt is, ott is az ünnepet.
Lehet most már farolni, hogy nem úgy értettük, már mint magyar részről. Hogy a tánc, csak allegorikus, a jókedv csak úgy a zsigerekből jön, ha barátok, testvérek találkoznak. Természetes emberi érzések törnek a felszínre akaratlanul is. Hogy erre nem számítottak a szakértők? Hogy akaratlanul csúfolják meg nemzetünk legnagyobb gyászát? Lehet így akarták. És, hogy egyik legszebb magyar szavunkat mocskolják be?! Nem első eset, gyanítom, hogy utolsó sem. Az összefogás mögött az összefogdosás akarata, célja bújik meg majd minden esetben. Négyévenként Erdélyben tanúi vagyunk a nagy összefogdosásnak az öncélú, gátlástalan átverésnek. És mindig megtörténik, hogy az erdélyi magyar önkezével, önmaga ellen tesz, pedig az ember minden zsigerében érzi, hogy természetellenes, amit tesz. Mocskos, ragacsos kezek fogdossák össze, tapizzák legértékesebb érzéseit, és hagyja, tűri, hiszen övéi teszik, magyarok… Mai képmutató jellemünk, jellemtelenségünk mintaképe.
Az összefogást, csak ünnepelni lehet, örömmel, boldogan, őszintén, hála a Jóistennek van rá alkalom, többször is egy évben, hogy találkozhatunk: magyar a magyarral. Éghetnek az őrtüzek június 4-én szerte az elszakított területeken jelezve, hogy még vannak védők, őrzők a nemzet kulturális, nyelvi határain, de az összetartozást ünnepelni, hagyni kéne arra, aki kitalálta.
Gábor Ferenc, Köröstárkány
