Összefoglaló a Temesvár 30 Emlékhét harmadik napjáról
A Temesvár 30 emlékhét harmadik napja „Az út a szabadság felé” című nemzetközi tudományos konferenciával kezdődött december 14-én, amelyen olyan kérdések mentén értekeztek az előadók, mint a születő demokrácia és a sajtó szerepe, illetve a rendszerváltás hatása a közvéleményre, a médiára.
A Peter Rendeknek, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja igazgatójának moderálásával lezajlott első panelben Alexandra Răzvan Mihalcea ügyvéd, a Temesvár Társaság tagja a Romániában egykor kiadott pártlapokról szólva elmondta, hogy 1989 előtt a több mint 495 újság és folyóirat jelent meg, amelyekre kötelező volt előfizetni, de ezek a kiadványok nem örvendtek túl nagy népszerűségnek. A TVR1 és a TVR2 műsorain kívül nem volt más tévés műsorkínálat, a diktatúra végére napi két órára csökkentett műsoridő jelentős része a kommunista párt megvalósításairól és magáról Nicolae Ceaușescuról szólt. A határ menti városok és települések azzal az előnnyel bírtak, hogy hozzáfértek a szomszédos országok bolgár vagy magyar nyelvű műsoraihoz. December 20-21-ig a sajtónak nem volt fontos szerepe a közvélemény pozitív befolyásolására. A forradalom volt az, ami beléptette a romániai sajtót az emberek életébe. December 22. után a román televíziónézők élőben követhették a romániai eseményeket, ez pedig meghatározta a jövőre nézve a TVR nézettségét. 1990 elején 1450 kiadvány jelent meg, amihez az is hozzájárult, hogy a szabad sajtó a legfőbb romániai követelések közé tartozott. Az utóbbi három évtizedben azonban média nemcsak információs, hanem fokozatosan manipulációs eszközzé is vált.
Balogh László magyarországi médiaszakember, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának elnöke olyan felvételeket mutatott be, amelyek 1989. december 22-én készültek, és amelyeket eddig egyetlen magyarországi televíziócsatorna sem mutatott be. Ezeken a temesvári, aradi és nagylaki tüntetők láthatók.
David Campanela brit újságíró elmondta, ma Hongkongban a tüntetőket vezető személyek komoly veszélyt vállalnak, a média szerepe pedig az ilyen események során az, hogy felerősítse a tüntetések, tiltakozások hangját. A média hangját és erejét a hatalom is felhasználja, az elnyomó rezsimek első lépése az, hogy leállítsák az internetet, majd második lépésben hamis hírekkel árasztják el az internetes felületeket – mondta David Campanela Irán és Hongkong példájára hivatkozva. Az újságíró a magyarországi médiahálózatot ért kritikák kapcsán azt mondta, ha a közép-európai országokban változtatásokat eszközölnek a média területén, akkor azoknak átláthatóknak kell lenniük, ellenkező esetben elveszhet a médiafogyasztók bizalma a sajtóorgánumok iránt.
Gazda Árpád, a Magyar Távirati Iroda szerkesztője saját élményeiből merítkezve azt mondta: „Attól lettem újságíró, amit 89-ben Temesváron megélhettem.” Az állami magyar hírügynökség erdélyi tudósítója elmondta, új arcok, emberek kellettek 89-ben a sajtóba. A fordulatkor a nyilvánosságnak volt fontos szerepe, amely a sajtónyilvánosság mellett az egyházi nyilvánosságban is megmutatkozott. Ez a nyilvánosság teremtette meg a szolidaritást, és sok embert ez a nyilvánosság vonzott be a templomba is. „Tőkés László istentiszteletén részt venni az ellenállás egyik formáját jelentette” – mondta az egykori temesvári egyetemista, aki hozzátette, az egyházi nyilvánosság megteremtette a médianyilvánosságot is, amelynek része volt a Panoráma-interjú, illetve a külföldi rádióknak kiszivárogtatott temesvári információk is.
Boros Zoltán, a bukaresti köztévé Magyar Adásának volt főszerkesztője a múlt rendszerben működött média védelmező szerepéről beszélt. Elmondta, azok, akiknek a neve bekerült a külföldi médiába és ezt követően bármilyen módon megnyilvánultak a sajtóban, nem esett bántódásuk. Boros szerint hiányzott 1989-ben a román sajtó narratívájából, hogy a magyarok is támogatják a 89-es forradalmat, „a központi televízióból az derült ki, hogy a forradalom Bukarestben zajlott”.
A következő, Temesvár 89 – Nemzetközi összefüggések című panelbeszélgetésben Tőkés István kérte szólásra Rejan Roy kanadai újságírót, aki arra tért ki szentimentális megközelítésben, hogy milyen érzések és körülmények közepette készítették el Michel Clairrel azt a nevezetes Panoráma-interjút, amelyben Tőkés László meséli el küzdelmét a világi és egyházi hatóságokkal. Szó volt arról is, hogy a totalitárius és autoriter rezsimekkel szemben a legfontosabb a civil emberek bátorsága, szolidaritása és a nyilvánosság.
Filep Mária, az 1989-es magyarországi Páneurópai Piknik szervezője elmondta, hogy nincsenek elérhető dokumentációk nemzetközi szinten a szocialista rendszer tetteiről, amelyek mentén felelősségre lehetne vonni a bűntettek elkövetőit.
Kincses Előd jogász úgy fogalmazott, Klaus Iohannis, Románia mai elnöke elődjéhez, Băsescuhoz hasonló politikai játékossá változott át, majd kitért arra, hogy Tőkés László román állami kitüntetését annak ellenére vonták vissza, hogy bár az ebben kompetens, kétes elemekkel megtűzdelt bizottság a visszavonás mellett döntött, az államelnök megvétózhatta volna azt. Kincses elmondta, 1989 nyarán Tőkés a Páneurópai Piknikhez is kiáltványt fogalmazott meg, amit sikerült kijuttatni külföldre. Ezt a szöveget nyilván nem közölte a romániai sajtó akkor, de a forradalom után sem.
Az 1989-es nemzetközi összefüggések panelben a történészek arról vitatkoztak, hogy volt-e egységes ideológia a kommunista rendszerek bukása mögött. Paweł Ukielski politológus, a Lengyel Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének kutatója szerint a kommunizmus bukását nem ideológia táplálta, és a politikai elitek nem cserélődtek le teljesen. „Ezek a forradalmak nem forgatták fel a világot, csak egy új utat nyitottak meg. 1989 mögött nem volt holisztikus elképzelés, több ország esetében nem voltak erőszakos cselekmények” – mondta. Hozzátette, hogy a 80-as évek végén a változást akaró tömegek legfőbb közös kapcsolódási eleme az volt, hogy Európa ezen a részén is úgy akartak élni az emberek, mint Nyugaton. Egy másik közös elem ezekben a rendszerváltozásokban a kommunista ideológiától való megszabadulás volt. Paweł Kowal országgyűlési képviselő szerint amit egyesek forradalomként szeretnének látni, az lényegében egy átmenet volt, a 89-es átalakulások az elején gyorsak voltak ugyan, de az egész rendszerváltozás egy hosszabb folyamat volt a legtöbb európai szocialista ország esetében, hiszen rövid időn belül az egész átalakulási folyamat lelassult.
Szilágyi Zsolt nyitotta meg a „rendszerváltók fórumát”, aminek a 30 éve szabadon címet adták. Tőkés László azzal indította expozéját, hogy harminc év elteltével is tovább él és virágzik a kommunizmus a világ több országában, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy ölbe tett kézzel üljünk. A három évtizeddel ezelőtti rendszerváltozásokról nemzetközi megközelítésben azt mondta, ezeknek része volt a nemzeti önállósodási törekvés. A proletár internacionalizmus jegyében az egyes nemzeti közösségek nemzeti érzéseit elnyomták, s ezek a rendszerváltáskor a felszínre törtek. A Balkántól a Baltikumon át a Kaukázusig lábra kaptak a kiválási és szuverenitási törekvések, néhol erőszakos cselekményektől kísérve. Voltak, akik szerint Moszkva és Belgrád nem tudott mit kezdeni a feltámadó nacionalizmussal. „Megítélésem szerint ezeket a nemzeti törekvéseket nem feltétlenül kell negatív prizmán keresztül nézni. Gondoljunk a proletár internacionalizmusra, amelynek a jegyében az egyes nemzetek és közösségek nemzeti érzéseit durván elnyomták, mégis a felszínre törtek. Mi sem természetesebb tehát, mint a nemzeti öntudat ébredése, amelyet a volt Szovjetunió és Jugoszlávia az elmúlt évtizedekben tilalom alá vetett. Valóságos nemzeti ébredésről beszélhetünk, a leigázott népek, nemzetek egészséges életösztönének a megnyilvánulásáról. Természetesen ezzel együtt nem dicsérem az erőszakot vagy a vérontást, amely szükségszerűen ezzel az ébredéssel együtt jár” – szögezte le.
Ugyanerre a jelenségre mutatott rá a püspök a romániai rendszerváltozás viszonylatában. „Kétségtelen, hogy a temesvári magyar református gyülekezet lázadásában, kiállásában döntő szerepet játszott a hívek vallási, nemzeti hovatartozása. Kettős elnyomásuk, etnikai és felekezeti identitásuk fokozott mértékben motiválta őket a román többségi elnyomó hatalommal való szembeszállásukban. Nem nézhettük tovább tétlenül a puszta létünket fenyegető elnyomást. Úgy éreztük, nem hallgathatunk és nem tűrhetünk tovább” – mondotta Tőkés László, hozzátéve: „Nem véletlen, hogy a felkelés éppen Temesváron tört ki, és több más erdélyi városra terjedt át, Aradot, Lugos, Nagyszebent, Kolozsvárt és Marosvásárhelyt említeném. A forradalom Erdély földjéről indult.”
Az erőteljes regionális, transzilván tudattal rendelkező erdélyi románok lázadása is megelőzte a Kárpátokon túli románság, illetve a főváros, Bukarest megmozdulását a Románia forradalom kezdeti fázisában, a nemzeti, kisebbségi viszonyok miatt pedig a forradalom nemzeti, regionális karaktert is nyert – mutatott rá a továbbiakban az előadó, aki szerint a magyar nemzet kriminalizálása is hangsúlyos gyakorlati szerepet kapott a rendszerváltáskor, hiszen 1989 decemberében is magyar veszéllyel riogatott Ceaușescu. Ennek egyik célja az volt, hogy az ország mélyülő gazdasági-társadalmi válságáról eltereljék a lakosság figyelmét az „idegen fenyegetéssel”.
Mindezekkel szemben 1989 forró karácsonyán csoda történt Temesváron. A megosztó politika ellenére a református templomnál összesereglett románok, magyarok, baptisták, katolikusok és ortodoxok, a városban élő mintegy tíz nemzeti közösség és vallási felekezet tagjai a közös ellenséggel szemben egymásra találtak. Tőkés László visszaemlékezett arra is, hogy a határok megnyitásával nagy mennyiségű segélyszállítmány érkezett Magyarországról Romániába.
„Röviddel a biztató kezdetek után a forradalmat eltérítő Iliescu-féle államcsínynek tulajdoníthatóan a román–magyar kapcsolatok újból megromlottak” – fogalmazott Tőkés, hozzátéve, hogy az ellenforradalomnak szerves része volt a fekete március. Előkerült a magyar kártya, és a magyarellenes diskurzust a román titkosszolgálatok a nemzetállami propagandába oltva folytatták, a magyar kérdés pedig azóta is megoldatlan. „A kelet-közép-európai rendszerváltozás csak akkor válhat teljessé, ha Európa nemzetei és kisebbségi nemzeti közösségei elnyerik méltó helyüket az Európai Unióban. Végre valahára Romániában is rendezni kell a magyarság helyzetét” – zárta a beszédét Tőkés László.
David Alton brit felsőházi tag, több jótékonysági mozgalom kezdeményezője Tőkés Lászlót inspiráló jelenségnek nevezte, majd a püspök beszédére reagálva úgy fogalmazott, rossz lenne elfelejteni a múltat. „A közmondás úgy tartja, hogy bocsáss meg, és felejts. Én inkább azt mondanám, ne felejtsünk, de bocsássunk meg” – mondta Liverpool bárója. Úgy fogalmazott, tanulnunk kell a múltból, hogy megértsük a jelent és előrevetítsük a jövőt. Az apró cselekedeteinknek jelentős következményei lehetnek, mindenkinek van szerepe, feladata és kötelezettsége a társadalomban. „Mások szenvedésén keresztül kell megértenünk, hogy mit tehetünk embertársainkért” – mondta Lord Alton, aki elítélte a jelenkori keresztényüldözést, amelynek során 200 ezer keresztényt hurcolnak meg a világban. A hongkongi tüntetéseket említve elmondta, a jelenleg zajló megmozdulások 1989-re emlékeztetnek. „Ezek az emberek olyan értékek miatt harcolnak, amelyeket Tőkés László is képvisel” – hangoztatta az angol politikus.
Janez Jansa volt szlovén kormányfő és hadügyminiszter a Jugoszláviában lezajlott rendszerváltozásról szólva elmondta, a romániai események hatással voltak a hazájabeli 89-es átmenetre is. „A változások éve, a berlini fal leomlásának ideje volt ez. A szlovén kommunista párt utolsó kongresszusa karácsony környékén volt, amikor a román forradalom is zajlott. A kongresszus közepén egyes osztrák és jugoszláv csatornák közvetítették a romániai eseményeket. Láttuk a Ceaușescu házaspár kivégzéséről készült videót, majd egy nap alatt minden megváltozott Szlovéniában. A kommunista párt a demokratikus megújulás erejévé alakult át” – mondta a politikus, rámutatva: az új szlogenük Európa lett. Új struktúrákat hoztak létre, ahová az embereiket próbálták átmenteni. A demokratikus ellenzék nagy nehézségek árán mégis többséget szerzett. Aztán Szlovénia elnyerte a függetlenségét. „Később a szlovén politikusok rájöttek, hogy az EU lehetővé teszi a kétarcú politikát: egy dolgot mondanak Európában, és másat otthon. A politikai elit többsége régi ideológiákat kezdett visszahozni, ők birtokolják a médiát” – mondta Janez Jansa, aki szerint jelenleg Szlovéniában van a legközpontosítottabb sajtó az Európai Unión belül.
Emil Constantinescu volt román államfő személyesen nem volt jelen a rendezvényen, de videóüzenetben köszöntötte az emlékhét részvevőit. Ebben többek közt azt mondta el, hogy Temesvár az első romániai város volt, amely megszabadult a kommunizmustól.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a rendszerváltás kapcsán arról beszélt, hogy 1989. december 22-én az 1985-ben az útlevelébe beütött pecsét, amellyel öt évre kitiltották Romániából, hatálytalanná vált. Felidézte a Romániába indított segélyszállító konvojokat, a korabeli temesvári találkozásokat. A román és a magyar nemzet egymásra találásának katartikus élménye él emlékezetében ma is. A politikus arról is beszélt, hogy 1956-ban, akár csak 1989-ben, kivágták a kommunista címert a román nemzeti zászlóból: „Én is őrzök egy lyukas zászlót a privát gyűjteményemben” – mondta Németh Zsolt, aki azzal a gondolattal zárta előadását, hogy a szolidaritás indította el Romániát a demokrácia útján. „Kudarcot vallottak azok az évtizedes erőfeszítések, amelyek egymásnak uszították a két népet” – mondta a Fidesz alapító tagja, majd felolvasta a magyar országgyűlés pár napja elfogadott határozatát, amely a népfelkelésről emlékezik meg. „Temesvár nem a múlt, hanem a jövő, a szabadsághoz az út Temesváron át vezet” – zárta szavait Németh Zsolt.
Lukasz Kaminski, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja elnöke úgy emlékezett vissza a Lengyelországban lezajlott rendszerváltásra, hogy egyik fő jellemzője az emberekben élő reménység volt. Mindenki konkrét elvárásokat fűzött a változáshoz, aminek fő eleme egy jobb élet és világ reménye volt. A 89-es eseményekre visszatekintve azon kell elgondolkodnunk, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló, de korlátozott eszközeinkkel jobbá tegyük világunkat. Az emlékezés és a múlt rendszer feltárására vonatkozó munka Európa jövőjét is befolyásolja. „Európából nem tűnt el a kommunizmus szelleme. Kaminszki. Szerinte az 1989-es rendszerváltás a legnagyobb, Európáért megindult mozgalom volt a történelmünkben. „Ez egy óriási lehetőségként is értelmezhető, amely során sok minden beteljesületlen maradt. Európának nem csak legitimációra van szüksége, hanem olyan értékekre is, amiket az emberek a rendszerváltáskor követeltek, ilyen például az alapvető emberi jogok betartása” – fogalmazott a PEMC lengyel elnöke.
Az emlékhét harmadik napja a Temesvári Regionális Üzletközpontban rendezett gálaesttel zárult, amelynek ünnepi szónokai Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Nicolae Robu, Temesvár polgármestere voltak. A Budapesti Duna Művészegyüttes előadása koronázta meg a népfelkelés kerek évfordulójának előestéjét.
Az emlékhét további programjairól bővebb információk itt találhatók:
https://www.facebook.com/events/430637967608345/.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
