Papfalváról Székelyhídra költözne a szénátrakodó – parázs vita a városházán
Csütörtök délben a székelyhídi képviselő-testülettel és a lakossággal tartott megbeszélést a REDOLAJ nevű fűtőanyagokkal kereskedő nagyváradi cég, mely cég az érmelléki kisváros vasútállomásának rakterét (rámpa), valamint egyéb szénszállításhoz szükséges területet és eszközt bérelt ki a Román Vasúti Társaságtól.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a cég a lakott területtől mintegy 30 méterre tervezte a szénátrakót, a lakossággal való minden előzetes egyeztetés nélkül. A megyei környezetvédelmi ügynökségtől és egyéb tótumfaktumoktól beszerzett engedélyek birtokában – Béres Csaba polgármester asszisztálása mellett – A REDOLAJ emberei egyszerűen lenyomták bizniszt a város torkán.
A céget képviselő küldött több mint félórát csak statisztikai adatokkal és véget nem érő handabandával próbálta elkenni a lényeget, éppen azt hallgatva el, hogy a Ioan Blidaru féle céget Papfalváról a teherautók okozta útkárok, a lerakat környezetszennyezése és a kibírhatatlan zajártalom miatt zavarták el.
Jelenleg tehát Székelyhídat szemelték ki szénátrakodónak, ami napi több tíz, szénnel megrakott teherautóval rongálná a közutakat, illetve szénporral szennyezné az állomástól és a szénteleptől alig 30 méterre található lakásokat, játszóteret.
A találkozón megjelentek elmondása szerint, a környéken lakók többen is asztmásak, tüdőbajosak és allergiás betegségekben szenvednek. A balesetveszélyről nem is szólva – annyira keskeny a rámpa közelében az út, hogy a több tonnás teherkocsiknak az amúgy is keskeny járdára kéne felhajtaniuk, bármilyen szembejövő jármű esetében – mondták az ottlakók. A kerti zöldségekre lerakodó szénpor, valamint a környékbeli lakások szellőztetésének ellehetetlenítése miatt is kizárt, hogy a cég tevékenysége beinduljon.
A szénátrakodó ellen aláírásokat is gyűjtöttek (mintegy hatszázat), mely ívekkel Béres Csaba polgármestert bízták meg, hogy péntek reggel egy hivatalos óvással együtt iktassa a megyei környezetvédelmi felügyelőségnél. Péntek volt ugyanis az utolsó nap (összesen tíz nap állt a városlakók rendelkezésére), hogy elhárítsák az újabb „veszedelmet” a fejük felől, lévén már kettő: egyik a biomassza erőmű, ami szinte kibírhatatlan bűzt áraszt, pedig azzal kapcsolatban is ígértek fűt-fát a megyeiek, a másik pedig a szemétátrakodó, ami szintén szennyezi a kisváros környezetét, nem is keveset, mindhárom elértéktelenítve a környéken lévő ingatlanokat.
A csavar az egészben az, hogy a képviselő testületnek még csak szava sincs a döntésben, ugyanis az engedélyeket kibocsátó megyei hivatalok a székelyhídi tanács feje felett hozták össze a suskust. A tanácsosok ezúttal pártoktól függetlenül, egyhangúlag értettek egyet abban, hogy minden lehetőséget ki fognak aknázni, hogy megakadályozzák a REDOLAJ embereit abban, hogy megvessék lábukat Székelyhídon. Elhangzott olyan is, hogy perre mennek a céggel, valamint a céget fedező megyeiekkel, de megtehetik azt is, hogy tanácsi határozattal korlátozzák a többtonnás kamionok forgalmát, éppen azon a szakaszon, ahol annyira keskeny az út, így lehetetlenítve el a Blidaru-cég tevékenységét. Felettébb érdekes volt a polgármesteri hivatalt képviselő ügyvéd hozzáállása, aki ahelyett, hogy a lakosság érdekeit védte volna, a cég vitorlájába fogta a szelet.
Béres megpróbált ugyan lavírozni a helybéliek érdeke és a cég között, viszont arra a vádra, hogy el van kötelezve a REDOLAJ-nak, mely cég a 2016-os helyhatósági kampányát támogatandó kátránypapír vastagságú aszfaltot öntött néhány utcában, amelyből kisvártatva kinőtt a fű, kivirágzott a pitypang, nem volt semmi hozzáfűzni valója.
A fejleményekre érdemben visszatérünk.
Sütő Éva
