Piedesztált az élőknek?
Már megint itt sarkall a kisördög, hogy mondjam ki azt, amit mások is helytelenítenek, csak nem merik szóvá tenni. Na, szóval én most megint kimondom, ugyanis ismételten nem értek egyet az érmihályfalvi helyhatóság egy- vagy többszemélyes döntésével. Arról van szó ugyanis, hogy még egyetlen közvitán sem hallottam megtárgyalni a néppel, mi is legyen a Gizella-malomból kialakítandó kultúrközpont neve.
Január vége óta rágódom egy olyan Kossuth Rádiós műsoron (Határok nélkül), amelyben megszólaltatják Nyakó József polgármestert a leendő kultúrközpont ügyében. Az elöljáró egyebek közt magabiztosan jelenthette ki a műsorvezetőnek, aki továbbította is a hallgatóknak, hogy a helyi művelődési élet új fellegvárát a tavalyi irodalmi Nobel-díjas mihályfalvi gyökerű Louise Elisabeth Glück amerikai költőről fogják elnevezni. Vagyis egy ma is élő nem román, nem magyar állampolgárságú amerikai személyiségről.
Szóval erről azonnal a Dunán épült, 2008 szeptemberében átadott botrányos kimenetelű Megyeri híd névadási esete jutott eszembe, amikor majdnem Chuck Norris híd lett belőle, azután hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kétfordulós internetes szavazást rendezett a névadást illetően. Szerencsére a magyar állam képviselői az érvényben lévő törvény erejével siettek korrigálni a malőrt, vagyis hogy a hidat csak magyar állampolgárságú és már nem élő személyről lehet elnevezni.
Távol áll tőlem a szándék, hogy a friss Nobel-díjas költőt a fentivel hasonlatos kontextusban említsem. Meggyőződésem, hogy a Glück család eminens tagja nem fogadja el ezt a kitüntetést (még akkor sem, ha a felmenői építették az objektumot), azonban ha mégis, akkor igencsak megközelíti annak az elöljárónak a szintjét, akinek mindig előbb jár a beszélőkéje, mint az esze.
Mert nem Dél-Romániában élünk, ahol élő embereknek állítanak szobrokat, élő focistákról neveznek el stadionokat (lásd: Gheorghe Hagi vagy Anghel Iordanescu), hanem a Partiumban, ahol mégiscsak eleget kéne tenni bizonyos kulturális minimumoknak.
A fáma szerint utoljára Kányádi Sándorral esett meg hasonló kellemetlenség, amikor Argentinában járva felfedezte a Kányádi Sándor Irodalmi Kör létezését, melynek tagjai halottnak hitték a költőt. Elég kínos volt Kányádinak is, az irodalmi kör tagjainak is… maga a tény, hogy ő még él.
Ide tartozna még, hogy minden nemzet a maga nagyjait tüntetné ki és mentené át a halhatatlanságba – akár ily módon is, de mi, akik mindig kilógunk a sorból, a kényszeres nyugathoz dörgölőzés jegyében, az óceánon túlról akarunk importálni olyan névadót, aki talán már azt se tudja, a világ melyik részén van Érmihályfalva. Kuthy Lajos író, Fekete Károly festőművész, a híres nagybányai festőiskola mestere és számtalan híres szülött lakhelye.
Sütő Éva
