Pofátlanság felsőfokon: nem létező járatait hirdeti a nagyváradi reptér
Mint arról egy korábbi írásunkban beszámoltunk, a Nagyváradi Nemzetközi Repülőtér a hozzá nem értő menedzsment hibájából elvesztette gyakorlatilag összes nemzetközi járatát. A botrányos történet a jelek szerint nem hatotta meg különösebben a Megyei Tanács (a reptér üzemeltetője) vezetőit, inkább rátettek még egy lapáttal.
Nem lehet másként, mint az adófizetőket semmibe vevő pofátlan cinizmusként értékelni ugyanis, hogy a sikertörténetnek semmiképpen nem nevezhető közpénzkidobás után, úgy gondolják, jó ötlet méregdrága fizetett hirdetésekben reklámozni a reptér megmarad három járatát. Jelen pillanatban ugyanis a Nagyváradi Nemzetközi Repülőtérről összesen három helyre lehet eljutni: Bukarest, Hurghada és Antalya felé létezik légi összeköttetés. Ezek közül mindössze a Nagyvárad-Otopeni járat a menetrend szerinti, a másik két járat időszakos, a nyári üdülési szezonra fókuszáló charterjárat.
Ezt a három járatot népszerűsíti most a reptér vezetése a Bihar megyei magyar és román nyelvű sajtó egy részében, alkalmanként 2500-3000 lejért. Ha mondjuk heti öt alkalommal látja viszont a Bihari Napló hasábjain az érmelléki kisnyugdíjas, vagy cipőgyári dolgozó a méregdrága Hurghada üdülőhelyre csábító, repülésre biztató reklámot, az mindjárt 15 000 lejébe kerül az adófizetőknek. Mindezt úgy, hogy a megszólított célközönség 95%-nak legfeljebb hétvégi erdőszéli kirándulásra futja, vagy még arra sem.
Ehhez az összeghez hozzá kell adni a soha meg nem valósult Milánó és Barcelona felé irányuló járatokat reklámozó óriásplakátok költségeit, ami az ablakon kidobott közpénz minősített esete. Hogy pontosan mennyit herdáltak és herdálnak el a megye vezetői fölösleges reklámokra, és ebből mennyi kerül „baráti” reklámcégek vezetőinek zsebébe, talán sohasem tudjuk meg, de az nyilvánvaló, hogy az illetékes hatóságnak lenne mit vizsgálnia.
Persze az is lehet, hogy az Egyesült Államokban Bíró Rozália szenátor társaságában az elmúlt napokban sokadik szabadságát töltő Pásztor Sándor másként gondolja, és a saját jövedelmi viszonyai alapján méri fel a helyzetet. Ő, és helyzetbe hozott párt és elvtársai megengedhetik maguknak azt is, hogy a bihari adófizetők pénzén nyaralgassanak, és akár más kontinensekre is repülővel utazhassanak. Az már csak a „munkájukat” minősíti, hogy a horribilis kiadások ellenére, ezt csak magángéppel, vagy a debreceni reptérről tehetik meg.
K. Szalárdi István
