Régiek és szépek
Az Érmelléken a történelmi korok múlása leginkább a szakrális építészetben követhető nyomon, ugyanis a templomok magukon viselik építőik ízlését, igényességét, illetve az itt lakók éghez és földhöz való alázatát is. Az Istennek szentelt házak többnyire dombra épültek, „karnyújtásnyira” a gondviseléstől, hogy a fohász könnyebben felszállhasson az égbe, ha az embereknek már fogytán volt az élni való erejük.
Az érmelléki templomok lelkét sem az építészetben jártas szakember, sem a történész, sem pedig a krónikás nem érezheti, ha nem ismeri e vidék szellemét, az itt lakó kisemberek lelkivilágát, alázatát. Mindezeket pedig az akácvirág, az orgona, a pünkösdi rózsa, a bodza illata nélkül nem is lehet elképzelni. Kell még hozzá a meztelen talp alá a puha aranyszínű homok, eső utáni harangszó, szertartásosan hazatérő csorda és a vasárnapi ebédillat sem maradhat ki, mert az adja a táj zamatát. Ha mindezeket magába szívta az emberfia, elmondhatja magáról, hogy érezte e különleges vidék templomainak hangulatát is.
A helytörténész szemével
Borbély Gábor (1948–2009), az Érmellék egyik legközismertebb tudora a vidék két legértékesebb műemlék templomát Albison, illetve Székelyhídon említi. Műemlékek, irodalmi emlékek, jeles emberek az Érmelléken című munkájában az albisi templomról szóló leírásában az áll, hogy a falu temploma, legalábbis annak tornya a 13–14. század fordulóján már állt. Aligha kétséges, a torony a középkorban egy erődítmény, az úgynevezett öregtorony szerepét is betölthette. Kincseket rejt az albisi templom, mondják ma is az emberek. Persze, de a legnagyobb kincs maga a románkori torony, amit a bihari várispánság várjobbágyai, illetve az Albisi család (a Zólyomiak ősei) építettek.
Székelyhíd gótikus templomát szintén a Zólyomiak építették a 15. század második felében, egy korábbi templom falait is hasznosítva. Később ezt tovább bővítették. Figyelemre méltók a kőből faragott csúcsíves ajtótokok, a bordás boltozat bordatöredékei, a boltozat íveit bezáró díszes, címeres zárókövek, valamint egy fiále (kis tornyocska), mely a gótikában egyaránt volt díszítő és szerkezeti forma, hisz a templom oldalfalain álló támpilléreket terhelte le. A templom északi falában látható az 1588-ban elhunyt Zólyomi Tamás síremlékének zárólapja és domborműve. Székelyhíd másik temploma, a Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus templom 1764–68 között épült, Dietrichstein János gróf hathatós támogatásával.
Árpád-kori alapokon
Érábrány sokak szerint csak névleg tartozik az Érmellékhez, inkább Berettyó-vidéki településnek számít, ám ha idesoroljuk, akkor az itt álló felbecsülhetetlen értékű Árpád-kori templom egy korábbi, már létező 12. századi egyhajós, félköríves templom alapjain áll, amelyhez az északi oldalon egy kápolna is csatlakozott. A 13. század folyamán fokozatosan bővítették a templomot, nyugati szakaszát háromhajósra építve, feltehetően kéttornyos homlokzattal. A nyugati és északi épületrészei a 18. századig álltak, ekkor épülhetett hozzá a mai nyugati homlokzati fal. A 20. század elejét csak az egyik torony érte meg. A reformáció után az új hit követői dicsérték benne az Urat, egészen 1942-ig.
Egy premontrei monostorjegyzék szerint (Catalogus Ninivensis) – ehhez a rendhez tartozott az utóbbi építészeti hagyaték is – 1235-re a magyarországi rendtartomány húsz férfi és két női monostort számlált. Ezek közül való volt az érábrányi is, amely jelenlegi állapotában „B” kategóriás műemlékként van nyilvántartva a romániai monumentumlistákon.
Köbölkúti csoda
Érköbölkút már az 1604-es esztendőben virágzó református egyházközségként szerepel a feljegyzésekben. Régi középkori templomát többször is felújították, tornya a feljegyzések szerint 1851-ben épült hozzá. Bónis Zsófiának és a mihályfalvi Bernáth Lászlónak 1768-ban született fia, Gedeon feleségül vette Boronkay Anna-Máriát, akivel 1790. május 12-én e falak között kötöttek házasságot.
Aki járt már e falak között, érezheti, amint ezen a templomdombon szinte megtorpant a történelem. A szószék téglából épített régi remekműként díszíti a belső teret, a boltíves karzat középkori hangulata lenyűgöző. Néhány esztendővel ezelőtt még padozata sem volt, talán a vidék egyetlen földes templomaként van számon tartva mind e mai napig. Viszont a lelkészi hivatal temérdek ereklyével büszkélkedhet, illetve olyan bejegyzésekkel, amelyek bármelyik híresebb nagytemplomnak dicsőségére válhatna.
Régiek és szépek
A régiekhez sorolandó az érmihályfalvi református templom is, amelynek az 1491-ből származó harangja még ma is szól, a gálospetri, az érsemjéni, az érseléndi görögkatolikus templom, az ottományi, a szalacsi és még számos kegyhely erről a vidékről, amelyek több száz éves múltra tekintenek vissza.
Hívó harangszavukban ott a múlt, tornyaik alatt ott zajlott a történelem, kovácsolt vaskilincseiken ott vannak az ősök kezeinek lenyomata, áldása és melege, mely kilincseket ahányszor megérinti az ember, annyiszor fogja meg elődei, szerettei kezét.
Sütő Éva / Érmelléki embermesék 2016
(Főoldal: az érbogyoszlói református templom)
