Régiói névjegyteremtés, gyökerekből merítkezve
A tradíciónak egyre nagyobb ereje van a Partiumban, kiváltképp az Érmelléken. A hagyományok még ma is sokat nyomnak a latban, ahhoz hogy a portékát el lehessen adni. Még a 21. század ízlésének és igényének megfelelően is.
A gazdaságtörténészek szerint az újkeletű cégek többsége alig éri meg 40–50 esztendőt. A patinás márkák azonban kiállták az idő próbáját. Különösen ott, ahol a tradíció jelenti a pluszt, a hozzáadott értéket.
Például a gasztronómiai alapanyagok előállítása esetében, ahol családi gyökerekből, illetve egy közösség hagyományos tudásanyagból jött létre egy híres termék és annak gyártási módszere, az már márkát, az már cégért jelent bármelyik piacon.
A patinás márkák, a kialakított „brandek” mindig is a keresett termékek közé tartoztak.
Az érmelléki márka kialakításában gondolkodik az Érmelléki Gazdák Egyesülete is. Utóbbi szándékot mi sem motiválja jobban, minthogy ebben az esztendőben alkalmuk nyílt részt venni a magyarországi Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron (OMÉK) is, ahol bemutathatták termékeiket. Idén pedig már a Magyarok Kenyerében is ott volt az érmelléki búza lisztje.
Az agrárkonferenciák – november elején volt a harmadik – azon túl, hogy a gazdák széles körű tájékoztatására szorítkoznak, a régió sajátos termékeinek renoméjára is nagy hangsúlyt fektetnek.
A hónap végén is hagyományteremtő szándékkal került megrendezésre Az Érmellék ízei és termékei nevet viselő kiállítás és vásár Nagyváradon, amelynek a Partiumi Keresztény Egyetem adott otthont. A rendezvényre az Adventi Könyvvásár és Kézműves Termékek Vásárával párhuzamosan került sor, amelyet november 27–29. között szerveztek meg, immár második alkalommal, a bihari megyeközpontban.
Mint arról már hírt adtunk, a termelői felhozatalt elsősorban a Partium, ezen belül az Érmellék sajátos élelmiszerfajtái és kézműves produktumai alkották. A standokat nem csak az érmellékiek, de a szatmárnémetiek és a krasznaterebesiek portékái is tarkították.
Az érmelléki aranydombok levével Európa-szerte is számolni kellett a szőlőtermesztőknek. A diószegi bortermesztés hagyománya egészen az 1500-as évek közepéig nyúlik vissza. Az ágazat fejlődését nagymértékben és lelkesen támogatta a nagy tapasztalattal rendelkező Zichy Ferenc, aki a helységet híres bortermelő vidékké változtatta. 1860 után a diószegi borok több nemzetközi versenyen is részt vettek és számos díjat nyertek.
Zichy volt az, aki a vármegyében a hivatásos bortermelés alapjait megteremtette. Ez a név fémjelzi ma is a diószegi borok minőségét és rangját. Az érmelléki szőlészet központja tehát Diószeg volt, ahol a 18. századtól nemcsak készítették, de palackozták is a borokat.
Az elmúlt években a vidék borászatának egykori dicsőséges múltját próbálja visszaállítani néhány helybéli gazda, akik viszontagságos körülményekkel dacolva évtizedek óta próbálják fenntartani szőlészetüket.
A vidék szőlőfajtájának, a bakatornak visszatelepítése 2013 májusában kezdődött. A visszatelepítés célja a hagyományápolás, a borkultúra és a borturizmus felélesztése az Érmelléken.
Kuriózum, hogy a helyi gazdáknak magyar borászok segítettek az oltványok életképesítésében. Az új bakator szaporító anyagát, amely genetikailag megegyezik az egykori száz éves szőlőtőkék tulajdonságaival, Avasújvárosról (Szatmár megye) szerezték be, majd Magyarországon, a Dunántúlon oltották le. Innen került vissza Diószegre mintegy ezer vessző, Heit József és Loránd borosgazda szőlészetébe.
Heit József tehát aranyérmes nedűjével Bihardiószegről, Heit Lóránd tormakészítményeivel, Hegedűs Attila számos díjnyertes borával Érmihályfalváról, Havrán Gábor és felesége, Tolvaj Ella
Hegyközszentmiklósról hidegen sajtolt olajkészítményeikkel és egyéb fűszer- és lisztőrleményekkel, Gyula Lehel György méztermékekkel, Jakó Jolán iparművészeti szinten készített mézeskalács-csodákkal – utóbbiak szintén Mihályfalváról – emelték a régió különleges felhozatalát.
Kállai Karola és Nagy Kasza Noémi a szatmárnémeti hagyományos szappantermékeket mutatták be, Lajos István pedig kézművesként készített féldrágakő-ékszereket tett közszemlére a vásárral egybekötött expozén.
A krasznaterebesi Kerekes Ingrid fadombormű portékáival szerzett hírnevet az Aranykapu Kulturális Egyesületnek.
A november végi három napos rendezvény fő támogatója a Bethlen Gábor Alap volt. A rendezvénysorozatot a Szent László Egyesület, a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte.
Az Érmelléki Gazdák Egyesülete
