„Rejtett kincsünk” felszínre hozataláról
A 6. Szent László Napok zárónapján, június 24-én ünnepi istentiszteletet és könyvbemutatót tartottak a nagyvárad-újvárosi református templomban, ahol elhangzott: jeles évfordulók keretezik a váradi magyarság ünneplésének ezen alkalmát, ha a reformáció 500, a debreceni református alkotmányozó zsinat, valamint a tordai vallásbéke 450 évére gondolunk, de akár a Mátyás király-emlékév kerek számaira. A templomi együttlét keresztelővel kezdődött: Herdeán Gyöngyi újvárosi lelkipásztor szolgáltatta ki a keresztség sákramentumát a gyülekezet legfiatalabb tagjának.
Meghívott igehirdetőként Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a reformáció jubileumi emlékévének volt miniszteri biztosa Péter apostol első leveléből idézve (3,8-17) építette fel prédikációját annak mentén, hogy „az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön”. Jeles történelmi események és személyi cselekedetek példázataival keretezett igemagyarázatában az isteni jelenlét, gondoskodás és szeretet állandóságát domborította ki. A keresztényi élet, a Krisztus egyházán belüli lelki és fizikai építkezés világformáló eredményeire rámutatva biztatott hitbéli és erkölcsi helytállásra, minden nehézségek között, „e farkastörvényű világban”. Az Isten színe előtt vagyunk hivatottak élni, Krisztust kell szentnek tartanunk szíveinkben, ez az üzenet és az útravaló abban a 21. században, amely a kereszténység hitbéli megerősödésének százada lesz – mondotta meggyőződéssel, minden ezzel ellenkező esemény és jelenség dacára. Igehirdetését a közelmúltban elhunyt Kányádi Sándor Szelíd fohászának idézésével zárta.
A továbbiakban Sándor Lajos parókus lelkész köszöntötte meghívottakat és az alkalmi vendégeket, bemutatva őket a helybélieknek. Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyház előző püspöke, a könyvbemutató ötletgazdája a magyar bibliafordításokat és azok kimunkálóit méltatva az „Ige forradalmának” megörökítőiként szólt azokról, akik „mint ezüst tálcán az aranyalmát hozták elénk” Isten szavát, felmutatva a jubileumi kiadványt: Melius Juhász Péter (1532–1572) magyarázatos bibliafordításának hasonmás kiadását. A neves debreceni prédikátor és tiszántúli szuperintendens (ekként Váradnak is egykori püspöke), a Magyarországi Református Egyház megszervezője nem túl hosszú élete során oly sokoldalú munkát végzett, hogy az utókor méltán csodálkozik: miként jutott arra is ideje és ereje, hogy a Károlyi Gáspárék monumentális vállalkozását évekkel megelőzve veretes fordításokban nyújtsa át a Szentírás több részét azoknak, akik addig sosem hallhatták anyanyelvükön az Úr szavát. Különös fintora a sorsnak, hogy Melius egyik legjelentősebb műve, a Jelenések könyvének fordítása, amely először és utoljára épp Váradon jelent meg 1568-ban, négy és fél évszázadon át maradt kiadatlan és jószerével ismeretlen.
Tőkés László „hitünk harcosának méltó utódjaként” üdvözölte Nagyváradon Ötvös László ny. lelkipásztort, bibliakutatót, aki a lappangó kincset könyvtári rejtekéből kihozta, majd áldozatos és értő törődéssel újra kiadta. Ezen munkája mellett más, hasonló előzményekről is szólt, hiszen Ötvös László egy egész bibliai kiadványsorozat szerkesztőjeként és kiadójaként vált ismertté az elmúlt húsz évben, több évtizedes lelkészi szolgálat mellett. A méltatott a maga során az önzetlen segítőknek és támogatóknak mondott köszönetet az úrasztalától, jogos büszkeséggel szólva A Szent Jánosnak tett jelenések igaz és írás szerint való magyarázása prédikációk szerint című, elő- és utószóval ellátott hasonmás kiadásról (vagy ahogy a fakszimile címlapon áll: Az Szent Ianosnac tött jelenésnec igaz es Iras szerint valo magyarazasa predikatioc szerint, a iambor bölcz es tudos emberec irasabol szereztetet Melius Peter által). Röviden szólt a magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyéniségének, Melius Juhász Péternek az életéről és pályájáról, akinek „rejtett kincsként újra felfedezett és újra kiadott műve szolgáljon Anyaszentegyházunk és mindnyájunk gazdagodására!” – idézte a kötet előszavának szerzőjét, aki nem más, mint Tőkés László.
Végezetül Hermán M. János ny. egyetemi tanár, egyháztörténész a tudós, kutató teológusok – köztük Ötvös László – életére és munkálkodására mondott áldást, megköszönve mindazoknak a hozzáállását, viszonyulását, akik hitünk és nemzetünk „nagy ügyeinek” hordozói.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája
