Lelkendezve adta hírül az RMDSZ-es pártsajtó: megduplázták a Family Start nevű bankhitel keretösszegét és bővült az elszámolható költségtétel. Ennek értelmében „akár 150 ezer lejt is igényelhetnek a családok” és bővül „a fiatalok támogatását célzó hitelprogramokban” az elszámolható költségtételek sora is. Az üzenet világos és egyértelmű: erdélyi, partiumi magyar fiatalok, ha idehaza akartok valamit kezdeni az életetekkel, rögtön verjétek is adósságba magatokat.
Alapigazság, hogy a hitel minden esetben csak a hitelezőnek jó, vagyis a bankoknak, akik sosem járhatnak rosszul. Ha ugyanis a hitelt felvevő – ez esetben monduk egy érmelléki kis magyar faluban élő fiatal pár – képtelen fizetni a havi sok száz lejes törlesztőrészletet, majd az állam, vagyis végső soron az adófizetők garantálják a hitel visszafizetését. Ezt nyilván az RMDSZ „szakértő” politikusai is tudván tudják, mint ahogyan azt is, mekkora kockázat a mai világban bármilyen hitelt felvenni. A bizonytalan gazdasági és politikai helyzet, az óriási megélhetési költségek, a magyar vidékeken nem létező vagy mélyen alulfizetett munkahelyek mind-mind az ellen szólnak, hogy egy a saját és családja sorsáért felelősséget érző személy hitelt vegyen fel, eladósítva magát akár egy évtizedre. De semmi gond, hiszen az érdekvédelemnél ezt is jobban tudják: Nem kell kiszámítható, stabil ország, nem kell szociális bérlakásprogram a fiataloknak, nem kellenek jól fizető munkahelyek, nem kell a becsületes munkára alapozott, tudásra épülő, anyagilag is megbecsült társdalom létbiztonsága, legfeljebb színes választási ígéretek szintjén, hiszen mindenre van megoldás: vegyél fel hitelt, aztán legfeljebb ha nem tudod fizetni, majd mehetsz te is cselédnek Németországba, hogy a kamatokat valahogy kiizzadd.
Az RMDSZ-nek, mint az erdélyi, partiumi magyarság bármely létkérdésére, az életüket épp csak elkezdő fiatal családok anyagi kilátástalanságára sincs értékelhető válasza. Azt ajánlja, amit anno Kádár János a magyarországiaknak: vegyetek fel hitelt, aztán majd lesz valahogy… meg is láttuk, hogyan lett. Kirabolt, erkölcsi és anyagi értelemben tönkrement, jövőjében nem bízó, épp ezért családot egyre kevésbé alapító, nem szaporodó, fiataljait elvesztő, nemzetből népességgé süllyedő társadalom lett a magyar. De ez a példa úgy látszik nem érte el a tulipános stratégák ingerküszöbét, mint ahogyan a Romániába szorult magyar nemzetrész drámai demográfiai mélyrepülése sem. Nem fogják fel: harminc év alatt nem azért vándorolt el sok tízezernyi fiatal, és nem azért nem született meg sok másik tízezer, mert nem volt elég hitel amit felvehessenek. Hitelben, olcsónak mondott, talmi biztonságot kínáló pénzben sosem volt hiány. Ami viszont ott áll minden fiatal előtt, aki életet, jövőt tervezne magának Erdélyországban, az a vállalható jövőkép tökéletes hiánya. Nem látják maguk előtt gyermekeik, unokáik stabil, kiszámítható életét az őseik számtalan nemzedékét éltető földön, melyet most a történelem torz fintora folyán nem haza, csak szülőföld. Polgáraival ellenséges állam másodrendű polgárai ők, akik többnyire éjt nappallá téve éhbérért robotolnak, ha olyan szerencsések, hogy van munkahelyük, egy zűrzavaros, kiszámíthatatlan balkáni roncstársadalom páriái, ahol nem jó élni.
Ki szánna ilyen jövőt gyermekeinek? Senki. Ezért sem születnek meg a kellő számban a magyar gyermekek, vagy akik megszülettek jövőjüket nem itt képzelik el, sem szüleik, sem ők maguk. Kiürül az Érmellék, kiürül a Székelyföld, Kalotaszeg már csak cifra díszlet, lassan nem lesz kinek kampányoljanak azok, akik csak hitelt tudnak kínálni, hitelességet már évtizedek óta nem. És ezen a világ minden pénze sem tud segíteni többé.
-barta-
