Román-magyar-kínai
Nehéz lehet a sorsa azoknak a polgármestereknek, akik Romániában kisebbségi magyarként egy román többségű település élére kerültek. Most az mellékes hogy ezt a magyar közösség összezárásával érte el, esetleg a román közösség politikai megosztottságának köszönheti posztját, vagy simán politikai alku következtében lett a város vagy község első embere.
Tény, hogy magyarként sokféle szempontot figyelembe véve kell munkáját végeznie, a történelmi érzékenységeket szem előtt tartva egyszerre kell szolgálnia az egész település érdekét, és azon belül a magyar közösséget, mely elsősorban a magyarság érdekeinek gerinces képviseletével bízta meg az elöljárót. Minden bizonnyal nehéz megtalálni az egyensúlyt, az elöljáróként kitűzött célok, a karakán magyar érdekvédelem, és a román többség elvárásai közepette, és sokszor nagy a nyomás. Ugyanakkor itt is igaz, hogy van az a szint, ami alá magyar ember sohasem süllyedhet, bármekkora szórványban is legyen a magyarok képviselője. Példának okáért magyar ember, főleg polgármesterként nem ünnepli december elsejét. Polgármesterként végképp nem. Elküldi ünnepelni a román alpolgármestert, vagy megoldja valahogy, bárhogy, de nem ünnepel. Ha magyarázni kell, hogy miért, az már régen baj.
Szomorú tény, hogy sok magyar (kizárólag RMDSZ-es) polgármester nem így gondolja, és valami skizofrén mazochizmusból még magyar többségű településeken is teljes hivatali díszben elmegy megünnepelni elnyomatásunk, alávetettségünk, kisebbségi nyomorunk jelképes napját, a román megszállás évfordulóját, december elsejét. Ettől lesz magyarként – jó román. Épp ezért nem csoda, ha szórványban, példának okáért a román többségű Alsólugas községben, ahol hosszú évek óta az RMDSZ-es Sorbán Levente a polgármester, teljes természetességgel, sőt érzékelhető büszkeséggel „ünnepel” december elsején a magyar elöljáró, és évről évre nem győzi feltölteni közösségi oldalára a román trikolór színeiben tobzódó képeket, nem győzi hangsúlyozni jókívánságait Nagyrománia felé.
Ettől lesz ő is követői szemében magyarként, jó román. Bezsebeli a lájkokat, a gratulációkat, vállon veregetik valóságosan és virtuálisan, szívesen pózol vele az ortodox pap is. Ugyanakkor az elöljáró közösségi oldalán – pár magyar mondatot leszámítva – szinte kizárólag csak románul posztol, magyar ünnepeinken (március 15, augusztus 20, október 23) egy sort sem ír, semmilyen nyelven. Nyilván azért mert nincs is miről, hiszen egyik ünnep sem olyan fontos neki mint december elseje. A magyar polgármesternek nincs üzenete a magyarok felé. Illetve van, négyévente egyszer, választási kampányban. Ezek után abban sincs semmi meglepő, hogy hiába magyar a lakosság több mint 25%-a a községben, egyetlen hang sincs magyarul a település weboldalán, sőt még a polgármesteri hivatal bejáratánál sincs magyar felirat, az egyértelmű és világos törvény ellenére.
Bár próbáltuk, nem találtunk semmilyen magyar vonatkozású üzenetet Sorbán Levente közszereplői oldalán. Kivéve talán egy frissen feltöltött képet, ahol a hivatalból magyargyűlölő egyházát képviselő ortodox pópával pózolva, a magyar állam által adományozott szájmaszkot ad át éppen a hatalmas templomfalra festett piros-sárga kék lobogó előtt.
Azon a képen a kínai gyártmányként a maszk a legmagyarabb. December elsején akár fel is vehetné a polgármester, hátha megszűrné az „ünnepi” üzenet mérgét.
K. Szalárdi István
