Hivatalosan február 1-jén adták át rendeltetésének Nagyvárad Velence nevű keleti városrészében a felújított kultúrházat, ahol különféle eseményeket tartanak majd a működtető Bihar Megyei Könyvtár égisze alatt. Szerdán, 7-én partiumi magyar költő új kötetét mutatják be majd be.
Ancuța Schiop könyvtárigazgató a megnyitón felidézte, hogy a felújítást célzó pályázatot még a megyei tanács előző vezetése nyújtotta be, és a beruházás az Interreg V-A Románia–Magyarország Program egyik projektje, a Román–magyar határon átnyúló képzési központ és értéktár a kulturális és történelmi örökség számára című keretében valósult meg, a nagyváradi Kőrösvidéki Múzeum, a Várad Kulturális Folyóirat, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Csokonai Színház közreműködésével. Mivel az egyik partnerintézmény, Várad folyóirat a Bihar Megyei Tanácsnak alárendelt megyei könyvtár alegysége, a bibliotéka lesz az, amely kedvezményezettként öt éven át használhatja az épületet a projekt céljaival megegyező események szervezésére, bekapcsolva ezt „a bihari kulturális körforgásba”.
Maga a telek és az ingatlan a római katolikus egyház tulajdona, a hívek közössége építette, főként közadakozásból, a helybéli reformátusok segítségével. 1936 őszén adták át, a váradvelencei plébánia fennállásának 200. jubileumán. Fleisz Judit nyugalmazott történelemtanár, az egyháztanács elnöke mutatta be a hajlék történetét, kiemelve, hogy megálmodói kimondottan közművelődési otthonnak szánták, hogy állandó teret biztosítson a helybéli fiataloknak, de nem csak, hogy megfelelő lelki vezetés mellett szórakozzanak és képezhessék magukat. 1948-ban az ingatlan csodálatos módon elkerülte az államosítást, megmaradt az egyház tulajdonában, de átkerült előbb a szeszgyár, majd az egyik gépgyár használatába. Az 1956-os magyarországi forradalom utáni romániai számonkérések és megtorlások keretében a kommunista „népbíróság” (valójában vérbíróság) itt rendezte meg azt a monstre kirakatpert, amiben az ún. érmihályfalvi csoport tagjait, Sass Kálmánékat elítélték rendszer- és államellenes cselekményekért. A velencei kultúrház a rendszerváltásig működött munkásklubként, utána pártszékháznak és minden másnak használták. A mostani, immár második felújítás némiképp változtatott az ingatlan külső-belső képén, sajnálatos módon nem maradt meg az egykor kézzel festett kazettás mennyezet. A bővítés és korszerűsítés előnyei talán majd a következőkben mutatkozhatnak meg.
A bevezetőben már említett esemény egy író-olvasó találkozó lesz, amelynek keretében Csávossy György István „borversei” kerülnek terítékre. Az 1953-ban Kolozsváron született szerző édesapja nyomdokain haladva közel két évtizedig az erdélyi, partiumi borászatban dolgozott. Jelenleg nyugdíjas, Nagyváradon él, rendszeresen bírál borversenyeken. Verseskötetei: Apám könyve (2020), Múló nyár bora (2022), Maci mese (2022), Ó, ne szólj meg, olvasó (2022). És a legújabb: Vinum aeternum, ami az AB ART Kiadónál jelent meg a múlt évben, Győrfi András illusztrációival. Ezzel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, olvasók február 7-én 17 órától az újonnan megnyílt nagyváradi Román–Magyar Kulturális Központban, a Kolozsvári út 85. szám alatt.
