A helyzet egyértelmű: Románia vesztésre áll. Legalábbis a járványhelyzet kezelésében. Is. Hogy még miben, azt hosszan sorolhatnám, de úgy fest, ez a járványhelyzet most elfed mindent. Tehát politikai, nem: politikusi szemszögből tekintve épp jókor jött. Mármint a járvány. A politikumnak.
Kedden olyan adatok jelentek meg a járványról, hogy maga az érzéketlenség megtestesítője, Klaus Iohannis is elborzadva jelentette ki: a helyzet tarthatatlan. Ez jött ki a száján, miután korábban már azt is kimondta: az állam kudarcot vallott. Megjegyzendő: az az állam, amelynek legfőbb felelős vezetője nem más, mint ő maga. Úgy fest, eddig ez sem érdekelte, csak legyen meg az akarata: az ő – értsd: a Iohannis – kormánya. Meglett. És lett, ami lett. Járványügyileg is.
Közben kezdünk már hozzászokni, hogy naponta csúcsokat döntögetnek a járványügyi számok – igaz, a hatóságok még arra is képtelenek, hogy rendesen megszámolják a megszámolandót –, olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmét is felkeltette, amely legott valamiféle vizsgálatot is végzett az ügyben. Sőt, bejelentette: szakembereket is küld a helyszínre, feltárni a feltárandót. Annyit addig is megállapítottak a magasságos egészségügyi világkormányzat fényes tekintetű emberei, hogy ha ilyen ritmusban folyik a vakcinázás, akkor két és fél év kellene a 70 százalékos átoltottság, azaz a nyájimmunitás eléréséhez Romániában. Nem valami biztató, szerintem addig a járvány is elmúlik, amíg itt elérik a nyájimmunitást. Mondom ezt eddigi tapasztalataimra hagyatkozva.
Mindenesetre az irány – mind a WHO, mind Iohannis által – nagyjából már ki van szabva: megy az oltási kampány orrba-szájba a médiában, meg mindenütt, ahol azt hatalmi szóval el lehet rendelni. Közben arra látszólag senki sem gondol, hogy a hatása esetleg az ellenkezője az elvártnak. Bár azt ismerjük el, hogy így jócskán megugrott – ötven ezer fölé emelkedett – a napi oltások száma. Eddig 6 milliónyian kapták meg az első adag vakcinát, míg 5,6 milliónyian az emlékeztető oltást is beadatták. Bárhogyan is nézzük ez az arány még mindig csak 30 százalék körül lehet. Hogy pontosan mennyi, azt nehéz lenne kiszámolni, mert azt sem tudjuk biztosan, mekkora az ország lakossága. Egyes adatok szerint 20, megint mások szerint csak 18 millió, de hogy hányan laknak valójában az országban, azt – tekintettel a 4-5-6 millió vendégmunkásra – nehéz megsaccolni.
Zátonyra futott államnak nevezte Romániát Iohannis, az államfő. Ebből következően nem meglepetés, ha a zátonyra futott állam elhibázta az oltási kampányt (is). Bizony lejáratta magát az egészségügyi kormányzat is – egyet mondtak, az ellenkezőjét tették –, itt már nemcsak a politikusokban nem hisznek, hanem a médiában sem, az egészségügyi rendszerben sem. Senkiben sem. Gyanakvás, bizalmatlanság, a tekintélytisztelet teljes hiánya, a szemforgatás, az átejtés, az önbecsapás jellemzi az egész román társadalmat. Önmagunkon kívül senkire sem számíthatunk. A mindenki által követett jelszó: meneküljön, aki tud!
Még csak gondolni sem merek arra, mi történne, ha esetleg valami természeti katasztrófa sújtaná az országot.
Szentgyörgyi László/erdelyilevelek.pestisracok.hu
