Röntgenre a blökivel!
Jó ismerősöm panaszolta a minap, hogy felhívott egy helybéli állatorvost, akit arra kért, menjen ki házhoz és enyhítsen kiszolgált házőrzője gyötrelmein, mert igencsak fájlalja már öreg csontjait, sőt nyüszít is éjszakánként, ha hidegebbre fordul az idő, noha jó meleg szénaszínben vackolhat magának. És természetesen megtéríti a kezelést és a kiszállás költségeit is. Ismerősöm nagy meglepetésére a fiatal orvos hamarosan rövidre zárta a beszélgetést azzal, hogy vigye el a nagy termetű öreg blökit röntgenre, bár olyan apparátus legközelebb csak a határon túl van, s ha majd meglesz a lelet, szállíttassa be blökit a rendelőjébe, ott majd meglátja, mit tehet érte.
Az egyedülálló hölgy, azaz a kutya gazdája felettébb elcsodálkozott a javaslaton és a hozzáálláson is, főleg, hogy az utazáshoz nem szokott termetes ebet sehogy se tudta volna betuszkolni egy személyautóba, hisz kutyányi élete során mindvégig csak az udvar és a kert biztonságát szolgálta. Nem volt effajta flanchoz szoktatva. A kerteken túl is csak akkor járt, ha a természet rendje és módja szerint valami „illatos” kutyalány nyomába eredt.
Így aztán ismerősöm saját ösztöneire hagyatkozva fogott bele az öreg csont kúrálásába, és nem is eredménytelenül, mert a blöki egy utolsó nekirugaszkodással még utódokról is képes volt gondoskodni az ősz folyamán.
A történetről pedig eszembe jutott Pamacs, akit az ezredforduló táján az utcabéli vásott gyerkőcök csak úgy szórakozásból megdobáltak tégladarabokkal, kövekkel. A kis zsenge játékos szőrmók rémülten menekült vissza a biztonságot jelentő kapuhoz, ahonnan ismerkedni indult a világgal. Másnap már panaszosan emelte rám szomorú beszélő kutyaszemeit, hogy lám, ilyen a világ a kapukon túl…
Orrocskája fénye elveszett, aszott kis gumóként száradt lógó fülei között, és még Misu, a kandúr sem jelentett már neki kihívást.
A jó Schwartz doktor pedig az első telefonhívásra lejött Pamacs kutya vizitre, végigtapogatta meggyötört kis csontjait, féldiónyi orrocskáját, majd nyikkanásnyi injekciós tű és néhány tabletta következett. Pár nap múlva már ismét a régi Pamacs feszítette pattanásig a húrt Misunál, akinek méltóságán aluli volt bárminemű közösködés holmi fekete szőrmókokkal.
Hát valahogy így zajlott ez két évtizeddel ezelőtt.
Manapság a kiszolgált kutya már csak chipezéskor kifizetődő. Azért még megéri lemenni vagy leküldeni a fogdmegeket.
Sütő Éva
