Folyó év szeptember negyedikén az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezetének kezdeményezésére a párt helyi, megyei és országos tisztségviselői – köztük Csomortányi István, a párt országos elnöke – fejet hajtottak Rulikowski Kázmér emlékoszlopa előtt, a róla elnevezett városi temetőben. A 152 évvel ezelőtt állított emlékmű, (mely egyben síremlék is) avatásának körülményeiről korabeli sajtóbeszámolók alapján Farkas László helytörténész osztott meg érdekes tudnivalókat a megjelentekkel.
A lengyel származású az orosz hadseregbe kényszerrel sorozott lovastiszt 1849-ben megszökött a 7. ulánusezredből, és a magyar szabadságharc mellé állt. Bem József oldalán harcolt immár kapitányként a temesvári csatában. A lengyel légió parancsnoka, Józef Wysocki tábornok az emigrációt javasolta számára, de a fiatal tiszt haza akart térni a szülőföldjére. Elfogták és a világosi fegyverletétel után a magyar tisztekkel együtt az orosz lovasezred kíséretében Gyulára vitték. Később Nagyváradra került, ahol a rögtönítélő hadbíróság halálra ítélte. 1849. augusztus 28-án Ivan Paszkevics orosz tábornagy, a cári hadsereg főparancsnoka kivégeztette a 22 éves lengyel tisztet.
„Nagyváradon nem volt nap újság nélkül, így ismét hire járt, hogy a halálra ítélt lengyel Rulikovszky, volt orosz kapitány, ki a magyarokhoz Vácznál átszökött, az óhitű temető közelében ki fog végeztetni. Bajtársunknak még egy istenhozzádot mondandó, a vesztőhely közelében vártuk a gyászmenetet. Egy csoport szuronyos orosz katonától környezve láttuk Rulikovszkyt rövidre nyírott szőke hajjal, hosszú begombolt köpenyben, amint keresztbefont karokkal elszántan, sebes léptekben haladt előre. Kisvártatva fegyverropogás hallatszott s ő kiszenvedett” – írta Szedlák Mátyás: Leleplezések a magyar szabadságharcz és a magyar emigráczió idejéből 1848-1861 című művében.
Mint az elhangzott, a kiegyezés után a kivégés még élő szemtanúinak elmondására támaszkodva sikerült fellelni, és exhumálni a kapitány földi maradványait, majd 1872 szeptember 4-én az ismét behantolt sír fölé emelték a gránit emlékoszlopot. A kegyeletes ünnepséget akkor csaknem kétezer váradi polgár tisztelte meg jelenlétével, ez is mutatja a magyarság nem múló háláját a lengyel testvérnemzet vértanú katonája irányába.
A rövid ismertetőt követően a jelen nagyváradi magyarságának nevében a megjelentek a kegyelet virágait és koszorúit helyezték el Rulikowski Kázmér síremlékénél.
B. B.
