Sanyi nem érti
Az érmelléki, de valószínűleg más magyarlakta településeken is elhangzott már az a szállóigés megállapítás, hogy „Okos ember ez a Sanyi, csak nem jó oldalon áll”. Tapasztalat szerint, a nem jó oldalra általában az önállóan gondolkodók szoktak szorulni.
Akik nem a mindenkori hatalmasságok oldalán kamatoztatják okosságukat, azok előbb-utóbb megnézhetik magukat. A baj ott kezdődik, hogy az erdélyi magyar politikában Sanyi már messzemenően nem érti, hol is van a jó, illetve a dolgok nem jó fertálya. Mert hol a politikai ellenlábasok közös nevezőre hozásáról ontják a nagy okosságokat, hol meg a ki-ki magának szervezetépítés mellett teszik le a voksukat a politika „díszlettervezői”, így hát az egyszerű Sanyi-féléknek kizárt dolog jól helyezkedni.
Ahol még mindig az életképtelen jelszavak alatt terelik össze a különböző politikai irányzatokat, ott nem is igen lehet kiigazodni a szegény magyar Sanyiknak, Béláknak, Janiknak.
A Sanyi-félék nem jó helyen vernek cöveket akkor sem, ha éppen nem az ideológiai kérdés a tét, hanem az „enyém, tied, övé” birtokosnévmás ragozása. Ha Sanyi nem hajlandó „közösködni” a közösből, sőt tanúja lesz, hogyan teszik mások gátlástalanul és nyíltan, garantáltan lesz ideje gondolkodni, mi lett volna előnyösebb hozzáállás számára.
A „vétkesek közt cinkos, aki néma” bélyeg elkerülése végett, Sanyi egy idő után a nulladik álláspontra helyezkedik, amelynek eredményeként kikopik a közéletből.
Az újságírónak erről mindig annak az egyszeri atyafinak az esete jut eszébe, aki átkiált az utca túloldalán állónak, hogy „Bátyám, mondja már meg, melyik a másik oldal?” „Hát ez!” „De ha átmegyek, ott meg azt mondják, hogy emez!”
Sütő Éva
