Sarlós Boldogasszony ünnepe
A hagyomány szerint Péter-Pál után „nem vár tovább” a búza, azaz kipereg a kalászból. Mivel az aratást szakrális munkának tartották, ennek megfelelően is fogtak hozzá az emberek. Sok érmelléki idős ember emlékszik még, hogy az aratók megálltak a búzaföld szélén, levették kalapjukat, és szertartásosan fohászkodtak Istenhez, hogy sok búzát takaríthassanak be. Csak ezután fogtak neki a rendvágásnak.
Július 2-a Sarlós Boldogasszony napja, mely napon a Szentírás szerint Mária meglátogatta Erzsébetet. E napnak az emlékére ünneplik a megfogant, sarjadó életet, valamint a búza érését. Az ünnepnap elnevezése is népi eredetű: Sarlós Boldogasszony a gabona aratásának a napja. Mivel az egyházi ünnep egybeesett a mezei munka kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette a magyarok nagyasszonyát. Mivel a népi gondolkodás összekötötte az egyházi ünnepet az aratással, a Kárpát-medencében a Szűzanya áldását kérték a termésre. Úgy tartották, Sarlós Boldogasszony, az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is, na meg a kérges kezű kaszás emberekről, a marokszedő asszonyokról, akiknek keze munkája által Krisztus testévé, azaz kenyérré válik a búza.
Viszonylag kései keletkezésű Mária-ünnep, csak a 14. században vált általánossá, és mivel ünneplése az aratási időszakra esik, munkaeszközének megnevezése különbözteti meg a többi Boldogasszony-ünneptől.
A régiek számára a nyári munkák dandárjában dologtiltó, áldáskérő nap, 1493-ig parancsolt ünnep volt – megállást, pihenőt, hálaadási alkalmat jelentett. Csak jelképesen dolgoztak, a munkaeszközöket megáldatták a pappal. Másnap napkeltekor a férfiak tiszta gyolcsruhába öltözve a gabonatábla keleti felén levett kalappal a búza elé térdeltek, és imát mondtak. Az első két kévét keresztbe rakták. A kis darab talpon hagyott gabonát a szegényeknek és az ég madarainak ajánlották. Az e napon szedett növényeknek gyógyító erőt tulajdonítottak, elsősorban a női betegségek ellen. Ha nem esik az eső, a népi megfigyelés szerint negyven napig száraz idő lesz. Ismert az aratókoszorú készítésének szokása, amelyet a legszebb kalászokból kötnek és a templomban helyeznek el. A szükséget szenvedők és a várandós nők égi patrónusa. (Főoldal: aratás Siterben)
S. É.
