Sok erdélyi magyarnak okozott csalódást Orbán Viktor
A magyar miniszterelnök erdélyi látogatásán valójában csak tetézte azt a csalódást, amelyet a romániai magyarság jelentős hányada akkor érzett, amikor kiderült: az európai parlamenti választásokon valójában nem igazán lesz választási lehetősége.
Ugyanis a tökéletlen, korlátozott romániai demokrácia, illetve a bukaresti óhajra és segédlettel helyreállt „erdélyi magyar egypártrendszer” nem kínál reális alternatívát a polgári-nemzeti meggyőződésű, érzületű magyaroknak. Akiknek rá kellett döbbenniük, hogy csak a rossz (RMDSZ) és a még rosszabb (román pártok) között választhatnak. Akik belátták, hogy az a Fidesz–KDNP, amelyik minden magyarországi választáson besöpörte a szavazati joggal rendelkező erdélyi kettős állampolgárok voksainak zömét, nem tett semmit azért, hogy május 26-án megteremtődjön a választás lehetősége azok számára, akik most majd csak Romániában adhatják le szavazataikat.
Mert Orbán Viktor nem hatott oda, hogy a mindenkori bukaresti hatalomhoz dörgölőző RMDSZ legalább a látszat kedvéért tegyen egy gesztust azon erdélyi magyarok felé, akik – ilyen vagy olyan okból, ez most mellékes – évek óta nem szavaznak a tulipánosokra, hogy ez az RMDSZ kössön egy semmiképp sem kifogásolható választási koalíciót a két másik magyar párttal. (Amely pártokat a restriktív román választási törvény eleve akadályoz a versengésben, hiszen olyan feltételekhez köti az elindulásukat, amelyeket még az RMDSZ is csak a hatóságok szemhunyása mellett teljesíthet. És akkor még nem is említjük a szövetség közös román–magyar finanszírozású apparátusát, ami tízszerese a két másik párténak. Erdélyben mindenki tudja: a román parlamenti pártként, sőt kormánypártként negyedszázada fungáló RMDSZ-t a kipróbált apparátus, a közalkalmazotti-vállalkozói klientúra és a pórázon vezetett sajtó tartja az öt százalékos merülési szint fölött.)
Tehát amikor a Fidesz – noha könnyen megtehette volna – nem kovácsolta össze a hárompárti RMDSZ–MPP–EMNP választási koalíciót, eleve lemondott az erdélyi magyar szavazók voksainak egy bizonyos hányadáról. Ehhez képest most jött Orbán Viktor, és ártatlan képpel győzködni kezdte ugyanezen választókat, hogy szavazzanak a mindig minden magyar ügyet bármikor elárulni képes RMDSZ-re és annak gyanús körülmények között összeállított listájára. (Kelemen Hunor máig adós egy épkézláb magyarázattal arról, hogy miért éppen Winkler és Vincze, azaz egy Soros-listás volt román kormánytisztviselő és egy Bukarestben szocializálódott ügyeskedő, a hírhedt örökös szenátor és tőzsdespekuláns néhai Verestóy Attila famulusa, „hagyatéka”…)
Az európai parlamenti választások tekintetében fontos, hogy összmagyar képviselet jelenjen meg a nemzetközi fórumokon – hangsúlyozta Orbán Viktor kormányfő szerdán Kolozsváron az RMDSZ vezetőivel folytatott megbeszélése után” – adtuk hírül. Ezekkel? – tehetik fel a kérdést azok, akiket most lelkiismereti válság elé állít ez a dilemma: ők kire-mire szavazzanak május 26-án Romániában? Egy olyan „szövetségre” (sokan bűnszervezetet mondanának), amelyre évek óta nem szavaznak (RMDSZ), vagy egy olyan román pártra, amely „nem ígérhet mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” az erdélyi magyaroknak. Hiszen mindegyik román párt ilyen.
Egyesek szerint árnyaltabban fogalmazott a magyar miniszterelnök: arra buzdította a romániai magyarokat, hogy vegyenek részt a május 26-i európai parlamenti választáson, és ha már elmentek, támogassák szavazataikkal az RMDSZ jelöltlistáját. Nos, ez a megfogalmazás egyfajta pilátusi attitűdöt sugall: én csak azt mondom, hogy éljetek az alkotmányban biztosított jogotokkal, menjetek el szavazni, s hát ugye mivel csak egyetlen magyar párt indulhatott el, hát úgysincs más választási lehetőségetek, mint az RMDSZ. A Fidesz és az RMDSZ közötti stratégiai szövetségre is tekintettel kellene lennünk – mondá Orbán –, bár ilyen alapon akár a Dragnea-féle román szocialistákra is szavazhatna az erdélyi magyar, hiszen a PSD is partnere sok mindenben a Fidesz–KDNP-nek, az utóbbi időkben különösen. Vannak is olyan hangok polgári-nemzeti körökben, amelyek szerint, aki az RMDSZ-re szavaz, az a PSD-re szavaz…
„Minden magyar miniszterelnöke” arra is emlékeztetett, hogy a Fidesz EP-listáján olyan jelöltek is voltak és vannak, akiknek országa nem tagja az EU-nak, így lehet a szerbiai és ukrajnai magyaroknak közvetlen brüsszeli képviselete. Az viszont keveseknek tűnt fel, hogy az idei választásokra már olyan listát állítottak a magyar kormánypártok a „nemzeti összefogás” jegyében, amelyre sem erdélyi, sem felvidéki politikus nem került fel. Ezért aztán ha sem az RMDSZ, sem a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja nem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt – ami könnyen előfordulhat –, akkor az erdélyi és felvidéki magyaroknak nem lesz saját emberük Brüsszelben…
Az eddig leírtak arra próbáltak rávilágítani, milyen kínos helyzetbe lavírozta magát Orbán Viktor azzal, hogy nem állt a sarkára a „stratégiai partnerével” szemben, amikor a Bukarest szája íze szerint politizáló RMDSZ-t nem bírta rá az erdélyi magyar nemzeti összefogásra. Pedig könnyen megtehette volna.
De ugyanilyen kínos helyzetbe került a két kisebbik magyar párt, amelyek immár csak a tehetetlenségüket takargathatják. Mit mondjon a saját választóinak, szimpatizánsainak az a Magyar Polgári Párt és az az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyik el sem tudott (mert) indulni az európai parlamenti választásokon, ha azok megkérdezik: már most mi kire-mire szavazzunk? Ti miért vagytok, léteztek, ha rátok már szavazni sem lehet?
Az MPP már beállt a „kis Verestóy” mögé, az EMNP még tétovázik. De előbb-utóbb meg kell szólalnia.
R. Balogh Mihály
