Sült is, fogyott is, maradt is!
Csütörtökön is folytatódott a kis kézművesek és hagyományőrzők munkája Érmihályfalván. Ezúttal konyhai törlőkendők további kivarrására került sor, régi mondásokkal tarkítva a közepét, majd mézeskalácssütés, illetve díszítés, valamint a kendőtartó faanyagának alapszínfestése volt napirenden. A varrásnál a betűk előcsalogatásában tapasztalt kezű nagymamák és anyukák segítettek, a kendőtartók lakkozásában, csinosításában is hozzáértő kezek mutatták a munkamenetet, amelyet a nagyobbacska gyermekek hamar elsajátítottak és a kisebbeknek is szívesen segítettek ebbéli foglalatosságukban. Ami pedig félresikeredett, mert nem fogott jól az a „fránya indigó” azt a holnapi nap folyamán kiigazítják a tapasztaltabb hozzáértők segítségével.
A mézeskalácssütés titkait, mint minden esztendőben, idén is Jakó Jolán óvó nénitől lehetett „ellopni”, aki nagy igyekezettel próbálta átadni e hagyomány csínját-bínját a gyermekseregnek, akik serényen nyújtották, formázták a csillagocskákat, szívecskéket, majd sütötték szép fényesre, puhára, amit persze azonnal meg is kellett kóstolni. De maradt belőlük mutatóba is, hisz másképp ki hitte volna el, Marcsinak, Julcsinak, hogy milyen szép formás cukrász-süteményre futotta a tudásából, még akkor is, ha az óvó néni igazgatta a tészta formázására a fürge kis kezeket.
S ha már hagyományőrző napok, hát legyen vigadalom is! Borbély Simon Andrea tanítványai perdültek táncra csak úgy spontán módon, amolyan igazi tőről metszett népi muzsikára, énekelve, kurjongatva, ahogy az egy igazi csizmaszár veregetőshöz, szoknyaforgatóshoz dukál, bár ezúttal csak amolyan kézművesekhez illő viselő ruhában dobták fel a nap hangulatát.
Pénteken a törlőkendő-tartók és falra akasztható tányérok kifestésére kerül sor, szombaton 10–14 óra között kerámia- és agyagedény festéssel indul a délelőtt, majd a gyermekek által készített munkák kiállításával és az emléknapok kiosztásával érnek véget a VII. Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napok Érmihályfalván.
S. É.
