Bűnszervezet létrehozása, nagy összegű sikkasztás és okirathamisítás gyanújával tett feljelentést az ügyészségen Hegedűs Hajnalka, a biharfélegyházai erdő és legelő közbirtokosság tavaly áprilisban megválasztott titkára. A gyanú szerint a közbirtokosság vezetése és az őket kézben tartó Kelemen Zoltán RMDSZ-es polgármester a területalapú támogatásokat (APIA) saját célra használta fel, a kifizetéseket, fiktív munkavégzéseket, nagy összegű anyagvásárlásokat pedig a polgármesteri hivatal egyes alkalmazottai – akik egyben a polgármester rokonai vagy lekötelezettei – saját vállakozásaik segítségével, hamis számlákkal „lepapírozták”. A feltételezés szerint 2009-től mintegy 223 000 eurónyi összeg fordulhatott meg a kezük között.
2010 és 2023 között a biharfélegyházai közbirtokosság összesen több mint egymilliárd lejt kapott a Bihar megyei Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökségen (APIA) keresztül, területalapú támogatás jogcímen. A vád szerint ebből az óriási összegből bőven markolt Kelemen polgármester, Hanciu Maria a közbirtokosság elnöke, valamint a mindenkori vezetés tagjai. Az évek alatt bevált gyakorlat szerint a támogatásokból hatalmas mennyiségű műtrágyát, nagy tételben a legkülönfélébb építési anyagokat vásároltak, valamint sokszorosan túlárazott, soha el nem végzett legelőtakarítási és kútkarbantartási munkálatokat fizettek ki.
A műtrágya persze soha sem jutott el a teljesen elhanyagolt, az évek során sok tonna szeméttel telihordott legelőre, annál inkább a sikkasztásban részt vevők termőföldjeire, mint ahogyan a rengeteg építési anyag sem az egyébként nem létező közbirtokossági székhely, vagy a legelőn található düledező szín (sopron) karbantartására lett felhasználva, hanem a vérszemet kapott közbirtokossági vezetők használták fel saját lakóingatlanaik felújítására. Előfordult, hogy több egymást követő évben ugyanazon kutak kitakarítása címén számláztak ki hol 3000, hol 5000, vagy éppen 8000 lejt, a kutak pedig maradtak olyan szemetes, rongált, használhatatlan állapotban, ahogyan addig is voltak – áll többek között a vádiratban.
A vádak között szerepel az is, hogy Kelemen Zoltán polgármester vezetésével a közbirtokosság területét legalább tíz hektárral megrövidítették. Nem csupán az elöljáró iratott a saját nevére még 2005-ben, akkori alpolgármesteri pozíciójával visszaélve – törvénytelenül – 782 négyzetmétert a közbirtokosság területéből amire később házat is épített, de mások is a közbirtokossági legelő rovására terjesztették ki kertjeiket, szántóföldjeiket, sőt, EU-s pályázat keretében idősotthon is épült ugyancsak közbirtokossági területre. Sokatmondó tény, hogy ezt épületet azóta az ANAF lefoglalta, az ügyben pedig a DNA vizsgálódik Kelemen polgármester ellen. A felsorolt területekhez törvényesen eljárva természetesen senki nem nyúlhatott volna, hiszen a közbirtokossági területek a törvény szerint elidegeníthetetlenek, és más, az eredetiektől eltérő célokra sem használhatóak fel.
Nagytakarítás, nem csak a legelőn
Hegedűs Hajnalka, a közbirtokosság titkára nem csupán a pénzügyekben szeretne tisztán látni, de rendet akar teremteni fizikai értelemben is. Alig egy éves tevékenysége során teljesen új mederbe terelte a közbirtokosság körüli ügyeket, erős kézzel, a tagok érdekeit szem előtt tartva igyekszik jó irányba vinni a közbirtokosság szekerét. Nagy energiával munkához látva valós, ellenőrizhető munkát végzett a tagság segítségével, rendbetették és kitakarították a kutakat, évtizedes cserjéktől és gyomtól megszabadítva a területet legelőtakarítást végeztek, tonnaszámra hordták el a 160 hektárnyi legelőre az évek során illegálisan kihordott mindenféle szemetet és hulladékot, mindeközben pedig a nem kevés adminisztrációs munkát, a rengeteg utánajárást is el kellett végezni, ami ismerve a romániai hivatalok múködését, sziszifuszi feladat.
Mindezért cserébe az ellenérdekelt féltől (beleértve a Kelemen Zoltán által vezetett polgármesteri hivatalt) természetesen nem kapott mást, csak a községben szórólapokon terjesztett, a személyére vonatkozó rágalmakat és hazugságokat, feljelentéseket, fenyegetést és gáncsoskodást. Ugyanakkor a tagság zöme örül, hogy valaki végre próbál rendet tenni a közbirtokosság háza táján, és persze annak is, hogy hosszú évek eltelte után valaki velük is kommunikál, nyíltan és világosan beszámol a pénzügyekről, valós célokat tűz ki és nem utolsó sorban a bevételekkel arányos osztalékot is ígér.
A pereskedés természetesen egy hosszú harc lesz, és ismerve a romániai jogrendszert, egyáltalán nem biztos, hogy a mégoly nyilvánvaló igazság is győzedelmeskedik Biharfélegyházán. Az viszont biztos, hogy helyi szinten hadat üzentek az „érdekvédelmi” köntösbe bujtatott hivatali korrupciónak, a közösséget megnyomorító évtizedes családi és pártmaffia módszereknek, és ez mindenképpen üdvözlendő, bátor és támogatandó lépés. Az ügy fejleményeire természetesen visszatérünk még.
(kászalárdi)
