Székelyhíd és turisztikai látványosságai, avagy mi az, ami még a városé?
Mint említettük, turisztikai településsé nyilvánította a kormány a Bihar megyei Székelyhídat és Nagyszalontát – jelentette be március derekán Cseke Attila közigazgatási miniszter. A javaslatot a Fejlesztési, Közigazgatási és Közmunkálatokért felelős szaktárca terjesztette a kormány elé. A fent említett települések fejlesztését segíti elő a döntés, mivel finanszírozásra pályázhatnak azokból a forrásokból is, amelyeket a turisztikai látványosságok számára különítettek el. Székelyhíd esetében mind az öt hozzátartozó településre is érvényes a turizmusfejlesztési lehetőség – tájékoztattunk az eseményről a napokban az elhanyagolt csokalyi romos kúriák kapcsán.
Március végén Béres Csaba székelyhídi polgármester a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában (18:18:30) fel is sorolja a városka és a hatáskörébe tartozó településeken található értékeket, látványosságokat. Említi természetesen a csokalyi kúriákat is, a már nem létező csokalyi strandot, a Stubenberg-kastélyt, amelyet a napokban adtak el a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, a székelyhídi termál-strandot, amely 2016-ban potom 50 ezer euróért szintén a Böjte Csaba-féle alapítvány tulajdonába került, a százéves pincesort, a székelyhídi várat, ami a polgármester megítélése szerint legfeljebb egy dombnyi földhalom, amelyet a tulajdonában lévő szántóföldek öveznek és amelyekre 1,4 millió eurós pályázatból készül nagyméretű saját tulajdonú mezőgazdasági befektetésre. De azért a felsorolásban jól hangzott.
De ott van még a hegyköszentmiklósi termálfürdő is, ami szintén nem a városnak jövedelmez (a református egyház tulajdona), vagy az érolaszi Natura2000 védett területekhez tartozó Csíkos tó a maga egyedülálló tőzeglápjával, ami valóban vonzó látványosság lehetne a maga nemében, ha úgy alakulna. (Erről jut eszünkbe, hogy néhány évvel ezelőtt Székelyhíd határában érték tetten Béres Csaba polgármestert és testvérét, Béres Attilát, aki amúgy az AVE területi igazgatója, amint éppen tarvágást hajtottak végre az európai uniós védelem alatt álló területen. Sem az irtásra, sem a faanyag elszállításra nem volt engedélyük). De a védett terület turisztikai jelentősége szintén jól hangzott az adásban, akárcsak a nagykágyai Pongrácz-kastély a dendrológiai parkjával együtt, ami szintén nem a város tulajdona.
Az érköbölkúti Bónis-kastélyt (ez is magántulajdon) és az 1848–49-es szabadságharc idején a pajtájában elásott Szent Koronát, vagy az egyedülálló stílusjegyekkel rendelkező református templomot már nem is emlegeti. A Bónis-kastélyt és a templomot végleg ki is írhatják a kulturális örökségből, az egyik berogyva, romokban leledzik, a földpadozatú, téglából épített szószékkel és kazettás menyezettel rendelkező templom hírforrásaink szerint kicsempézetten várja a híveket, de semmiképp a turistákat. Így inkább Rákóczi Lajos lovardájával dicsekszik, ami éppen arra vár, hogy Székelyhídnak ontsa a jövedelmet…
Amúgy a vár ügyében az önkormányzati ellenzék 2019-ben tanácsi határozat-tervezetet nyújtott be, hogy nyilvánítsák védett műemlékké a vasvári béke (1663–1664) idején felrobbantott várat és kezdjenek ásatásokba a romokat illetően. A Béres-féle földek kihasználása így jelenleg patthelyzetbe került, mert ha látványosságot ígért a műsorban a várból, saját vállalkozását ásta vele alá.
Akkor most turisztikai látványosság lesz-e vagy paradicsomültetvény? Nagy a dilemma. Költői kérdésnek szánjuk csupán, hogy a felsoroltakból mi az ami még a városé? A fejlesztési minisztérium turizmusra szánt forrásait kiaknázva és hasznosítva lenne-e belőle saját jövedelmi forrása? Ugyanis más települések a turizmust jövedelmező ágazatnak tekintik. Természetesen, ha a látványosság a tulajdonukat képezi.
Vagy magántulajdonba fekteti majd az állam pénzét?
Sütő Éva
