Aki nyomon követte a 2024-es romániai önkormányzati választás magyar szempontból „legforróbb” helyszínén, Székelyhídon lezajlott eseményeket, egyszerre kapott látleletet az RMDSZ gátlástalan módszereiről, a Bihar megyei és országos magyar nyelvű sajtó állapotáról, de legfőképpen arról a mérhetetlen kiábrándultságról és kétségbeesésről, ami az érmelléki kisváros (és nem csak) lakóinak lelkében él. Székelyhíd esete állatorvosi lóként mutatja be három évtized sajátos romániai demokráciájának és „érdekvédelmi” politikájának minden nyomorát.
Mint ismert, rendkívül gyanús körülmények között, alaposan feltételezhető sorozatos törvénytelenségek közepette, fordulatos és drámai elemeket sem nélkülöző szavazatszámlálási, és újraszámlálási folyamat (hogy ne mondjuk: időhúzás) végén egyetlen (!) szavazattal nyert, és újrázhat a Bihar megyei Székelyhídon Béres Csaba jelenleg regnáló RMDSZ-es polgármester, aki ebben a rendkívül szoros, és tisztességtelen versenyben végül „legyőzte” Boros Dávidot, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) jelöltjét. Az eredménybe az EMSZ természetesen nem nyugszik bele, és mivel mind a megyei, mind az Országos Választási Bizottság visszautasította óvásukat, ügyészségi feljelentést tesznek, választási csalás gyanújával.
Székelyhíd lakosságának nyugalmát alaposan felkavarta a választási eredmény ilyetén alakulása, és rengeteg embert megdöbbentett, hogy a 16 éve regnáló Béres Csaba és pártja nem volt képes tisztességel veszíteni. Az érmelléki kisvárosban nem csak évtizedek óta nem látott spontán tüntetések zajlottak le, de az események két élesen elkülönülő, egymással nem, vagy csak ellenségesen kommunikáló táborra osztották a lakosságot. Talán kijelenthető, hogy a választási eredmény, illetve annak feltételezhető elcsalása régóta a felszín alatt izzó elkeseredést és ellentéteket hozott napvilágra. Ennek oka az évtizedek óta változatlanul alacsony életszívonal, a munkahelyek hiánya, a kiszolgáltatottság érzése, illetve nem utolsó sorban az RMDSZ helyi tótumfaktumainak diktatórikus, a polgárok között politikai és gazdasági alapon különbséget tevő másfél évtizedes regnálása. Nem véletlen, hogy Béres Csabát a háta mögött – és mostanában már nyíltan is – Döbrögiként emlegetik, és nem csak testalkata miatt.
Sokat elmond a Bihar megyei viszonyokról, a magyar közélet egyoldalú RMDSZ általi leuralásáról az is, hogy a székelyhídi botrányos eseménysorozatról a megye egyetlen magyar nyelvű napilapja alig számolt be, illetve amit írtak, az kizárólag az RMDSZ álláspontját közvetítette az olvasók felé. Jellemző, hogy az a lap, amely minden RMDSZ körzeti gyűlésről, falunapról, bármilyen sokadrangú érdektelen eseményről beszámol, akár a megye legeldugottabb sarkából is, nem volt képes megkérdezni a megye legélesebb választási küzdelme kapcsán sem Boros Dávidot, az EMSZ polgármesterjelöltjét, sem a párt más vezető politikusát. A Krónika már sokkal tényszerűbben, kiegyensúlyozottabban számolt be az eseményekről, nem beszélve a román sajtó Bihoreanul által képviselt szegmenséről.
Visszatérve a konkrét eseményekhez, az, hogy választási csalás történt erősen gyanítható, bár a pontos részletek valószínűleg csak a nyomozást követően derülnek ki, ha ugyan valaha kiderülnek. Meg nem erősített információk szerint Székelyhídon a választás kapcsán három személy ellen indított a rendőrség eljárást, ezek mind az RMDSZ holdudvarába tartozó választási bizottsági tagok lennének. Ugyanakkor az is furcsa, hogy az újraszámlálási folyamat során feltűnt Székelyhídon Sorbán Levente, Alsólugas RMDSZ-es polgármestere, akinek érkezését és távozását szemtanúk figyelték meg. Ez azért érdekes, mert mint arról a Bihoreanul beszámolt, Alsólugason a választás napján eltűnt a műanyag VOTAT felirat az egyik pecsétről. Másnap pedig Sorbán Levente megjelent Székelyhídon, majd távozott. Ugyan miért jött? Mi dolga lehetett a megye másik végében, miközben saját településén is „zajlott” az élet? A kérdés megválaszolását olvasóink fantáziájára bízzuk …
Ami biztos, hogy Székelyhídon nem csupán a választások tisztasága kérdőjeleződött meg, nem csupán az RMDSZ tisztessége került mérlegre, hanem a romániai demokráciába vetett hit kapott mély sebet. Nagyon sok ember érzi úgy, hogy mindegy, elmegy-e voksolni vagy sem, ha az állami szervek alkalmatlanságát kihasználó, maffiamódszerekkel dolgozó hivatalos magyar érdekvédelem kénye-kedve szerint, illegális eszközökkel addig facsarhatja a számokat, míg nekik kedvező eredményt nem ér el. Mi értelme akkor? – tehetik fel a kérdést joggal. Csalásra és lopásra nem lehet egy közösség jövőjét építeni, még a sokat látott Érmelléken sem, ezt kellene az RMDSZ megyei vezetőinek tudomásul vennie, és meghallani a változást akarók hangját is, ahelyett, hogy csőcselékezik, fenyegetik és semmibe veszik a székelyhídi polgárokat …
K. Szalárdi István
