Szerepcsere a kampányban
Nem kívánom értékelni a államelnök választás első fordulójában a magyar jelölt elért eredményt. Annyit viszont jelezni szeretnék, hogy méltóságon alulinak tartom azokat az üzeneteket, amelyekkel kampánystábja egész vasárnap bombázta a magyar választókat.
Úgy érzem nincsenek összhangban a demokratikus elvekkel azok az üzenetek, amelyek nem a jelölt eddigi teljesítményének értékelését, jövőképének, ígéreteinek elfogadását kérik a választóktól, hanem áthárítják rá a választás kimenetelének felelősségét. Egy abszurd szerepcsere folytán, ezek az üzenetek azt sugallták, hogy a jó választási eredmény elérése a választó felelőssége, kötelessége, és a jelölt sürgetheti, zsarolhatja, fenyegetheti, hogy ne lazsáljon, menjen szavazni és teljesítse kötelességét, különben elvesződik az ereje, de még a becsülete is.
A Néppárt nem állított jelöltet, azt üzente választóinak, szavazzanak lelkiismeretük szerint, mert a választás azért demokratikus és titkos alkotmányos jog, hogy minden választópolgár, lelkiismeret-furdalás nélkül választhassa ki a jelöltek közül azt, akit a következő ciklusra képviseletével megbíz. Ha egyik jelölttel sem tud azonosulni, az is alkotmányos joga, hogy tartózkodjon a szavazástól.
A politikatudomány alaptétele, hogy a demokráciákban a hatalom kizárólag a választó szabad és egyenlően kinyilvánított akaratából származhat. Ennek az akaratnyilvánításnak pedig az egyetlen lehetősége, ha a választásokon szavaz vagy tartózkodik. A választó szavazatával jutalmazhat, szavazatmegvonással büntethet aszerint, hogy mennyire értékeli a jelölt eddigi teljesítményét vagy a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Amennyiben nincs a birtokában a múltra vonatkozó értékelhető adat, vagy nem tud azonosulni a jövőre vetített elképzeléssel, azt a választó távolmaradással fejezi ki.
A választó tehát semmi esetre sem szavazhat azért, mert „a magyarok részvétele messze alulmarad a románokéhoz képest”. Ez az üzenet, inkább azt a bizonyítványt állítja ki a jelöltről, hogy a választó nem tudta értékelni az eddigi teljesítményét és a jövőre vonatkozó elképzeléseit.
A választót szemtelenség nógatni, hogy „Ne dőljünk hátra! Mutassuk fel közösségünk erejét!”, mert éppen a választó az, aki „hátradőlve” végre ítéletet mondhat, hogy a jelölt mennyit dolgozott azért, hogy érvényesítse érdekeit, hogy erősítette a közösség erejét”.
A legarcátlanabb üzenetet azok a politikusok fogalmazták meg, kik szerint „Ez a választás számunkra becsületbeli ügy is. Ha rosszul szerepelünk, nem lesz súlyunk, beleszólásunk az ország dolgaiba. Ha nem megyünk el szavazni, akkor azt mondják majd, hogy a magyarok úgyis kevesen vannak, nekik mindegy, nem kell számolni velünk.” A közösség súlya és ereje, a választási eredmény, a kiharcolt beleszólási jog a politikus becsületét terhelő ügye, az elmúlt választási ciklusban úgy kellett volna vigyáznia rá, hogy most ne legyen szükség az ilyen antidemokratikus mozgósításra.
Magyarként szégyellem, hogy a valamikor büszkén vállalt „sajátosság méltósága” helyett, a magyar párt politikai kultúrája a legolcsóbb kampánytrükkök szintjére süllyedt. Remélem, a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokon már nem alkalmazzák ezeket, ha egyszer és mindenkorra tudomásul veszik, hogy választásokon a választó az, aki számon kér és a politikus az, aki számot ad!
Továbbra sem kívánom kommentálni a magyar államelnök jelölt eredményét, nincs is szükség rá, mert mindenki számára világosan látható, hogy a magyar választók 25-30 százaléka más román pártra szavazott, ha nem áll helyre a „természetes szereposztást”, és nem sikerül létrehozni az erdélyi magyarság egységét, a következő két választáson további magyar választókat veszíthetünk.
Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke, a nagyváradi polgármesteri hivatal kabineti konzultánsa
