Szilágyi Ferenc Hubart:
Virrasztó varázslat
Lángoló láthatár
üszkein fény alél,
domb mögül, völgy ölén,
álmosan kél a szél.
Nesztelen szürke árny
fák között jár vakon,
megpihen, s messze száll
bőregér szárnyakon.
Holdleány-kedvesem
vissza, mint szent tekint,
bűvöl és bájolog,
pőre szép melle kint.
Hangosan zúg a vér
szívüreg rejtekén,
bár szaván ingatag
csáberőt sejtek én.
Esti csend – éji hang,
talmi fény-vonzalom
álmain ébredés,
hunyni nem vonz alom.
Ott a tó fodra int,
s reszketeg ring a nád,
itt az ég szórja rám
millió csillagát.
(fotó: Szabó Szilveszter)
