Szilágyi Ferenc Hubart:
Könyörgés Szent Lászlóhoz
Szent László, merre jársz, hová vitt az utad?
Rablóhordák után szemed merre kutat?
Fent örök a béke, itt lenn dúl a pogány,
bús, bujdosó néped nyeli rút ingovány.
Zabolátlan, zsivány senkik kedve zabos,
idegenek lába emlékeden tapos.
Hitvány siserehad habzó szájjal fújtat,
lázálmokat kerget, tagadva a múltat.
Vér mosta e földet annyi századon át,
csak a szikla őrzi lovad patkónyomát.
Megfogyott, szétzilált árva magyar vár ott,
hogy emelj, és forgass dicső csatabárdot.
Térj vissza hát közénk jó sereged élén,
turulmadár-, avagy angyalcsapat félén;
és ahol egy tépett ország népe szenved,
erős hit kardjával te vágj nekünk rendet!
(A címoldalon lévő bronzplakett szintén a költő munkája. Átmérője 11 cm, viaszveszejtéses technikával készült).