Szilágyi Ferenc Hubart: Lepketánc
Lent a végen,
zsenge réten
barkaágak intenek;
duzzad kedve, mint a vánkos,
vígan űz egy tarka, táncos
pillangót a kisgyerek.
Tűz tavában
délibáb van,
forr a lég, a nyári ég.
nyelvet ölt a kecskerágó,
táncra perdül száz imágó
szállva mint a tollpihék.
Őszi kertben
rozsdaverten
pár levél az almafán,
hull a rózsa lepkeszirma,
még az ég is mintha sírna,
könnyet ejt a vén platán.
Fent a légben,
messzeségben
száll a pille, szárnyra kél,
háztetőkre hóruhát rak,
hófehérbe’ mind a sátrak,
vásznaikba tép a szél.
Ám, ha kerted
feltüzelted,
s már a lombja sem zenél,
óvva mindhiába félted
váradat, ha puszta léted
lepketánca véget ér.
