Szilágyi Ferenc Hubart:
Mementó
Akikért senki nem gyújt gyertyát,
süppedt hantjukat koszorúzva
befonta tövis, száraz dudva,
s ördögszekér, míg a szem ellát.
Hiába ringtak anyaölben,
s hittek meséknek, ígéretnek,
harcolva buktak, s mint eretnek
porladnak megáldatlan földben.
Mikor ITT lángol ezer mécses,
szent imát mormol száz halandó,
nem kutatva már ki volt vétkes
– csak az elmúlás maradandó -,
széloltott gyertyák könnye fényes;
csillaghad kél OTT, fénykommandó.
