Szilágyi Ferenc Hubart:
Mondd ki még!
Fáradt szememnek bársonyán
a régi fénysugár fogy ám,
az évek zord ítéletén.
De kedves nyílt tekintetek
reám szerelmet hintenek –
szemed tükrébe nézek én.
Ha vágyak égnek ajkadon,
vagy kedved víg zsivajba fon,
közöttünk minden fal ledől.
A hangok szárnyra kelt jelek,
szívem zugába rejtelek
e rabló nagyvilág elől.
A nóta halk, de szól dalom:
te drága, élő oltalom
örök csodája vagy nekem.
A gyertyánk egyszer csonkig ég,
de hogy szeretsz, azt mondd ki még,
s hozzám a szó igaz legyen!
