Szilágyi Ferenc Hubart: Nyári gyerekversek
Felhők
Bárányfelhő száll az égen,
patyolat a tengerkéken.
Nem is bárány, habos orma
vitorlás, nagy hajóforma.
Fütyül a szél, böjti kánon
zúg az égi óceánon,
belekap a vitorlába,
madár sem ér a nyomába.
Honnan jöhet, merre tarthat?
Kikötőt csak földi part ad.
Több is jön még, tizenhárom,
s eltűnnek a láthatáron.
Figyelj, Hápi!
Le ne legeld a virágot,
arra kérlek, kiskacsám,
a megtépett és lerágott
tulipánok rínak ám!
De válassz egy szálat titkon
– nem oly nagy bűn az talán –,
névnapjára ott virítson
jó nagymamám asztalán!
Rongyos élet
Ronggyal tömött kócbabába
szerelmes lett egy huszár,
kinek kóró a két lába,
s a lova is csutkaszár.
Mátkája szemérmes fajta,
de ő bőszen udvarolt,
ám a szöszből pödört bajsza
minden csóknál útba’ volt.
Megunva, hogy reggel-este
korlátot meg tabut lát,
ollót fogott, és a beste
levágta a bajuszát.
Elhagyta őt a lány végül,
nem ment hozzá feleségül
– átkozva a világot,
többé vele ki nem békül,
mert hogy huszárt bajusz nélkül
ugyan biza, ki látott?
