Szilágyi Ferenc Hubart:
Nyársirató
Keservesen rí szeptember,
gyűrött arcán könny csorog,
hinnéd pedig, hogy bölcs ember
széllel szembeszállni nem mer,
a sors rendjén nem morog.
Elsiratja a szép nyarat,
a dús ajkú szeretőt,
ami íz és illat maradt,
féltve őrzi az akarat:
jó lekvárba belefőtt.
Kopognak az esőcseppek
a rossz nemez-süvegen,
hinnéd, hogy egy ostor csetteg,
s ha mély a sár, az sem lep meg,
járj a lucskos füveken!
Álom vezet az utadon:
asztal vár és hű kebel.
Az élet nem luxusvagon,
világtalant terel vakon,
s szitokszót nem enged el.