Szilágyi Ferenc Hubart:
Szélsirály rí
Felhőcsónak ring az égen,
zúg az ár, a lég jeges,
nyugodt révbe vágyik régen,
védett kikötőt keres.
Szeptember még selymes vatta-
szappanhabba’ járva itt
kékítőbe mártogatta
friss vitorlavásznait.
Szellemkocsmák hű ölében
újbort kínál már az ősz,
füstölög a bú vagy éppen
erjedt szilvapáragőz.
Zsíroskenyér-karéj a hold,
amit a domb elfelez,
fent korábban bezár a bolt,
és oly hamar este lesz.
A nap tüze már leégett,
fáznak a lét-panelek,
a szívben lel menedéket
mostanában a meleg.
Jöjj angyalom, szép matrózom,
engem soha el ne hagyj,
szerelmedben megmártózom,
hogyha kerülgetne fagy.
Szélsirály rí fenn az égen;
s míg álmaid ringatod,
vess rám horgonyt, azt a kéken
fénylő két szemcsillagod!
